Szabadságvágy, drogfüggőség, társadalmi dráma vagy csak elvakult szeretet? Az Ablak nem egyszerűen előadás: műhelybeszélgetés és közös gondolkodás fóruma a Trafóban.

Bethlenfalvy Ádám, a darab rendezője színész-drámatanár, korábban a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ tagja, két évig a birminghami Big Brum Theater in Education Company színházi nevelési társulat drámatanára. Négy éven át a Magyar Drámapedagógiai Társaság vezetőségi tagja, számos intézményben tanított, valamint több színjátszó csoportot is vezetett. Az Ablak című előadás kapcsán beszélgettünk beavató színházról, drámapedagógiáról és a szerzőről, Edward Bondról.

A darab középpontjában a látás és vakság fizikai és allegorikus dilemmája áll, mely több szerző művében is megjelenik. Te miért tartod fontosnak ezt a gondolatot?

Egy klasszikus téma, az ókortól Shakespeare-en át, amelyeket újra és újra feldolgoznak a kortárs irodalomban. Alapvetően foglalkoztatja az embereket a látás és nem látás kérdése, akár Oedipusra, Teiresziaszra vagy a Lear királyból Gloucesterre gondolunk. Az Ablakban egy nő olvassa az újságban azt a történetet, hogy egy anya megvakította a gyermekét, csak hogy megóvja őt a világtól. Ez a téma ismétlődik végig a darabban, a legkülönbözőbb formákban. Megtörténik-e fizikailag vagy csak metaforikusan? Mi az, amit akarunk látni és mi az, amit nem? Ezeket tekintettük központi kérdéseknek a munkafolyamat alatt.

Sokfelé megfordultál már a színházi nevelés kapcsán. Hogyan állt össze az Ablak alkotói csapata?

Ez a mostani produkció a Feuer Yvette által vezetett Bohócok a Láthatáron Egyesület égisze alatt jött létre, melynek fő profilja, hogy hátrányos helyzetű térségekbe juttatnak el gyerekelőadásokat. Yvette keresett meg azzal a gondolattal, hogy tudnék-e olyan darabot javasolni, amelyet ifjúsági előadásként meg lehetne csinálni. A hosszú távú cél, hogy fiataloknak játsszunk akár a Trafóban, akár iskolákban. Elsősorban diákcsoportok, osztályok jelentkezésére számítunk 16 éves kortól, de természetesen lehet egyénileg is jönni.

Az előadásokat műhelybeszélgetések, feladatok követik. Mennyire fogékony manapság a fiatal célközönség a beavató színházi programokra?

Az előadást követő foglalkozás célja nem az, hogy válaszokat adjunk, és azokat sulykoljuk bele a nézőbe. Sokkal inkább, hogy egyfajta struktúrát adjunk a darabról való gondolkodásnak, hogy teret nyissunk az éppen aktuálisan jelenlévő csoport érdeklődésének. Nem tesszük didaktikussá az előadást, viszont fontos, hogy kiderüljön, őket mi fogta meg az adott történetben. Az adott csoporttól függően időnként kell változtatni valamelyest a nyelvezeten, de összességében ugyanazok a struktúrák működnek és ugyanúgy lehet közösen gondolkodni. Az előadást követő feladatokon és játékokon nem változtatunk csoportonként. Nyilván nem mindenki egyformán fogékony valamire, különbözőek az ízlések, ez természetes. Úgy is lehet jókat beszélgetni egy előadásról, ha mondjuk kevésbé tetszett, vagy nem értesz maradéktalanul egyet azzal, amit láttál.

Magyarországon nem sokan foglalkoznak ilyen mélységében Edward Bond műveivel. Számodra honnan érkezett az inspiráció?

Én jelenleg a Birmingham City Universityn végzem a PhD kutatásomat drámapedagógiai témában, ezen belül pedig leginkább Edward Bond színházelmélete és a drámaórákon való alkalmazhatósága foglalkoztat. Neki egy nagyon komplex elképzelése van arról, hogy hogyan kell a színháznak működnie, illetve hogy hogyan lehetne igazán létrehozni a 21. század színházát. Ez lényegében a társadalmi és az egyéni színtér összefüggéseiről szól, arról, hogyan kapcsolódnak egymásba, és hogyan lehet mozgatni őket. Bond a görögökhöz nyúl vissza. Szerinte a dráma az én-alkotásnak, tehát önmagunk formálásának nagyon fontos része. Nem véletlen, hogy a görög demokrácia és a görög dráma egyszerre indult el, ezért az én-keresésnek ez egy fontos terepe lehet.

Személyesen is dolgoztál együtt a szerzővel?

Igen, két évig voltam kint Angliában a Big Brum Theater in Education Company-nél, akiknek több darabot is írt Bond, az Ablakot is ők mutatták be először. Amíg én ott voltam, bemutattuk egy másik művét, abban dolgoztunk együtt. Azóta többször találkoztunk workshopokon, kétszer is járt Magyarországon, így hosszabban is lehetőségem nyílt megismerkedni vele és a munkáival.

A kint töltött idő után hogyan alakult az életed az itthoni drámapedagógiában?

A Kerekasztal Színháznál 2012-ig voltam, ekkor alapítottuk meg Ciboly Ádám kollégámmal az InSite Drama Nonprofit Kft.-t, ennek keretein belül futnak most saját projektjeink. Ádám évekig a Káva Kulturális Műhely szakmai menedzsere volt, közös könyvünk is jelent meg Színházi nevelési programok kézikönyve címmel. Emellett a Trafó és az Örkény ifjúsági programjában is dolgozom, de a Kávával és a Kerekasztallal is szoktunk együttműködni. Utóbbi is bemutatott nemrég egy Bond-darabot, A széttört tálat, melyet Chris Cooper rendezett és én fordítottam.

A mostani előadást is te fordítottad, ugyanakkor rendezted is. Hogyan lép kölcsönhatásba ilyenkor a két feladat?

Jó úgy fordítani egy darabot, hogy utána én is dolgozom rajta, így még a próbafolyamat közben is változhatott a szöveg. Ahogy egyre többet megértettünk a drámából, úgy alakult egy kicsit a fordítást végleges változata is. Egy viszonylag rövid, egyfelvonásos darab, így arra sem volt szükség, hogy húzzunk belőle. A Bond-darabokkal kapcsolatban egyébként is az a tapasztalatom, hogy annyira kidolgozott a szerkezetük, hogy amikor esetleg belenyúl az ember, akkor teljesen megborul, nem tesz jót neki. Ha nem értjük, hogy miért van benne valami éppen úgy megírva, akkor mindig hasznosabb utánajárni és megpróbálni máshogy megközelíteni, amíg rá nem jövünk, hogy pontosan mi a funkciója az adott részletnek.

Színészként is láthatunk még, vagy már inkább a rendezés felé mutat a jövő?

Játszom is, bár azt most ritkábban. Volt egy Bond-dráma, amit rendeztem és játszottam is benne, de rájöttem, hogy a kettő egyszerre nekem nem igazán működik. Korábban a Trafóval koprodukcióban csinált az InSite egy tantermi előadást, a Kispad című monodrámát, amelynek én voltam az egyetlen szereplője. Most ősszel játszottuk a Tantermi Színházi Szemlén, de remélhetőleg március-április környékén újra látható lesz majd. Egy őszi-téli Bond-bemutatót is tervezünk, ami egy koprodukciós lakásszínházi előadás lesz Kávás színészekkel, de InSite produkcióban.

Az Ablak március 16-án látható újra a Trafóban a Gondolat Generátor program részeként.