Szinte nincs olyan ország a nyugati civilizációban, mely ne ünnepelné a húsvétot. Vannak azonban olyan részletek a kereszthalállal és a feltámadással kapcsolatban, amelyeket kevesen ismernek. Összegyűjtöttünk a 10 legérdekesebbet.
Ha valami nagy erőfeszítésünkbe került, azt mondjuk, hogy vért izzadtunk vele. Az orvostudomány is számon tart egy ilyen, latinul hematohidrosisnek nevezett betegséget, amit – a mondással megegyezően – nagy pszichikai-fizikai megterhelés, rendkívüli stresszhelyzet idéz elő. A kór olyan ritka, hogy 8 millió emberből csak egynél fordul elő. Jézussal is ez történt, szó szerint vért izzadt a Getsemáné kertben, amint felkészült az előtte álló megpróbáltatásokra. Márk evangéliuma Jézus lelkiállapotát úgy adja vissza, hogy elkezdett „rettegni és gyötrődni”.
2. Meztelenül feszítették meg Jézust
El Greco-tól kezdve Daliig minden ismert keresztre feszítési jelenet ágyékkötővel ábrázolja a haláltusáját vívó Jézust. A valóságban, az ismert képi megjelenítésekkel ellentétben, az egyik leghosszabb ideig tartó kínokkal járó kivégzési módszer áldozatai teljesen meztelenül kerültek a keresztfára. A korabeli római, precíz kivégzési menethez hozzátartozott, hogy már jóval a keresztre feszítés előtt, sőt, a kereszt hordozása előtt letépték az áldozat ruháját megszégyenítésképpen. Ekkora már a korbácstól sebes bőrbe beleragadt szövet lerántása további kínokat is okozott. Az evangéliumban is található több utalás a ruhátlanság tényére, például az asszonyok emiatt távolról nézték megváltójukat, csak Jézus édesanyja, Mária ment közelebb.
3. Hatalmas szögek
A bevert szögek hossza 15-20 centiméter, átmérője 1 centiméteres volt. Bár a legtöbb festmény úgy ábrázolja a jelenetet, hogy a római katonák az áldozatok tenyerét szegezték át, a valóságban a szögeket a csuklójukba verték bele. A lábak esetén pedig a sarokcsontba vagy a lábközépcsontba szúrták a szögeket. Ugyanis a csuklóban lévő ínről tudták a rómaiak, hogy amennyiben ebbe szöget ütnek, az ín elszakad, és így a megfeszített a hátizmait kénytelen használni ahhoz, hogy valamennyire lélegzethez jusson.
4. A kereszt súlya 50 kg is lehetett
A T-alakú kereszt súlya körülbelül 50 kg volt. 30 kg-ot tett ki csupán az a rész, ahová a kezeket szögezték. Az áldozat ezt a vízszintes gerendát vitte magával, a függőleges részt pedig általában a helyszínen rögzítettek. A megalázott Jézus addigra már tele volt sebekkel, mivel még a Via Dolorosa előtt ólomdarabokkal és birkacsontokkal tarkított, bőrszíjakból álló római korbáccsal megkorbácsolták. Az áldozatok karját a rómaiak a fához kötözték, így ha azok elestek hatalmas súly alatt, akkor fejüket, testüket úgy beverték az utcakőbe, hogy szinte felismerhetetlenné váltak. Méltán nevezte hát Cicero ezt a halálnemet az összes halálbüntetés közül a legkegyetlenebbnek és legfélelmetesebbnek.
5. A megfeszített folyamatosan mozgott
Dr. Ruff Tibor és Dr. Galántai Orsolya szerint elfelejthetjük a legtöbb evangélium-film mozdulatlan Megfeszítettjét is. Orvosi szemmel vizsgálva Jézus szenvedéseit a következőképpen mutatják be mit élhetett át a „fájdalmak férfia”.
„Ha a lábai nem kissé meghajlítva lettek volna felszögezve, az elítélt fél órán belül megfulladt volna. Ez azonban nem szolgálta volna a rómaiak érdekeit. Így viszont a biológiai életösztön ellenállhatatlan késztetésétől sarkallva az áldozat pokoli fájdalom árán lábával felnyomhatta magát, csökkentve a mellkasára és karjaira nehezedő súlyt, és kifújhatta jobban a levegőt. A fulladás és az egész testben jelenlévő görcs valamelyest csökkent, a lábakban és kezekben jelentkező, de a gerincoszlopig ható égő idegfájdalom azonban nem tette lehetővé, hogy sokáig így maradjon. Így csak szenvedése hosszabbodik meg: újrakezdődik a fulladás és a görcs. Még két napig szenvedő keresztre feszítettről is van híradás. A keresztre feszítettek szinte állandóan mozogtak, újra meg újra felnyomták magukat, majd visszazuhantak, és így tovább. Minden mozdulat, levegővétel és még a legkisebb szellő érintése is borzalmas fájdalommal járt. Jézus esetében mindezt tovább fokozta korbácstól szétszaggatott hátának állandó érintkezése a kereszt durva fájával.”
6. Jézus a világ közepén függött
A szenvedéstörténet a Golgotát nevezi meg a keresztre feszítés helyszínének. A szó jelentése Koponyahely. A nevet feltehetően a kivégzésekből hátramaradt csontok után kaphatta. Egy ősrégi zsidó hagyomány a Salamoni templom Szentek Szentjében álló sziklának a helyét eredezteti erről a központi helyről. Celestyn Mieczysław Paczkowski lengyel teológus Jeruzsálem mint a világ közepe című tanulmánya szerint a 2. századi egyházi tanító, Órigenész és Jeruzsálemi Szent Cirill, 4. századi egyházatya úgy beszéltek a Golgotáról , mint a világ középpontjáról, ahol Jézus kitárta karjait, hogy szimbolikusan átölelje az egész emberi nemet: „A kereszten kitárta karjait, hogy átölelje a Golgotával, pontosan a világ központi helyével együtt az egész világot, egészen a legszélső határáig. Nem én vagyok az, aki ezt bizonygatom, hanem a próféta: „szabadulást szerzett a föld közepén” (Zsolt 73,12). Az, aki kiterjesztette isteni karjait, hogy megszilárdítsa az eget, [a Golgotán is] kitárta testi karjait.” A teológus arra következtet ebből, hogy ilyen módon beszélhetünk a zsidó és ószövetségi hagyományok keresztény elsajátításáról vagy továbbviteléről.
7. Ádám sírja a kereszt alatt
Nem egy középkori ábrázoláson Krisztus keresztje Ádám koponyája, sírja felett van. Egy judaista tanítás azt állítja, hogy „Izrael földje a világ közepén terül el; Jeruzsálem Izrael országának közepén fekszik; a szent kerület (a Templom területe) Jeruzsálem közepén van; a Templom háza a szent kerület közepe; a Szövetség Szekrénye a templomház közepén áll; a Szent Szikla pedig a Szövetség Szekrénye előtt áll, mert itt van az egész világ közepe".
Lovas Borbála a feltételezést vizsgáló tanulmánya hangsúlyozza, hogy bár a keresztfa eredetével kapcsolatban gyakran eléggé szkeptikus vélekedéseket találunk, az első ember, és Krisztus személyének összekötése elengedhetetlen fontosságú a megváltás pillanatában. Ádám és Krisztus összevetését a Bibliában is meg lehet találni, már Pál apostol is utal erre:
„Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása” (Róma levél, 5;18).
Ilyen értelemben véve Krisztus azt a halált győzte le, amit Ádám, az első ember szabadított az emberiségre.
8. Jézus átkozott lett
A Tóra tanítása szerint átkozott az aki a fán függ („Ne hagyd holttestét éjjelen át a fán, hanem temesd el őt aznap, mert Isten átka a felakasztott; és meg ne tisztátalanítsd földedet, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked birtokul.” 5. Mózes 21:23.) Történetírók feljegyezték, hogy az eleinte főként a zsidók körében elterjedt, korai kereszténységet a zsidó bírálók ezzel a verssel próbálták hitelteleníteni. A vallásos zsidók számára különösen nehéz volt megbarátkozni a gondolattal, hogy egy közönséges bűnözőként kivégzettben megváltót lássanak, a judaista iratokban és a Tórában megjelenített győztes, harcos Messiás képével ellentétben. A legtöbb keresztény Biblia-tanító, teológus megegyezik abban, hogy Jézus amikor a keresztfán függött, tudatosan lett átkozottá, felvállalva ezzel egy Isten által elrendelt cserét. Azt tanítják, hogy Jézus minden átkot magára véve – ahogyan a húsvéti bárány – maga is áldozatként tette lehetővé, hogy a megváltottak megszabaduljanak ezektől, és belépjenek Isten áldásába.
9. Földrengés és sötétség kísérte Jézus halálát
Jézust – ahogyan az Újszövetség is írja – minden bizonnyal i.sz. 33-ban, április 3-án, pénteken feszítették keresztre. Jefferson Williams amerikai, illetve Markus Schwab és Achim Brauer német geológusok vizsgálatai rámutattak, hogy pontosan akkor két földrengés is történt, s ezt Máté evangéliuma is leírja. A fent említett szakemberek további kutatásaikban pedig arra is keresték a választ, hogy a három evangélium által is említett, Jézus halála után, egészen másnap délután háromig bekövetkező sötétséget magyarázhatja-e egy a földrengés következtében kialakult homokvihar. Erről a nevezetes sötétségről Jézus halálával összefüggésben Lukács és Máté evangélista is beszámol: „Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt...” (Lukács 23,44-45); „Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön... a templom kárpitja... kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.” (Máté 27,45.51)
Más szakértők azt feltételezik, hogy Lukács konkrétan egy napfogyatkozást írt le azzal, hogy a „nap elsötétedett”. Az apokrif iratokban is megjelenik a jelenség, a második században keletkezett Péter evangéliumában még a bárányokról is írnak, akik azt hiszik éjszaka lett. Nikodémosz evangéliumában Pilátus és a felesége aggódott a sötétség miatt, és az eléjük vezetett júdeaiak magyarázták el nekik, hogy ez csak egy egyszerű napfogyatkozás.
10. Jézus gondosan összehajtogatott lepleket hagyott maga után
A János és Lukács evangéliumok szerint Péter és János az asszonyok hírvivése után a sírhoz sietve nagy meglepetésükre összehajtogatott lepleket és kendőt találtak benne. Egyes elképzelések szerint az otthagyott lepellel visszatérését akarta jelezni nekik a Mester. Ugyanis egy korabeli közel-keleti szokás szerint az úr étkezés közben összehajtott szalvétával jelezte a szolgáknak, hogy még nem végzett, még ne bontsák le az asztalt, mert visszajön. Mások szerint az eredeti ógörögben szereplő entulisso ige nem igazán összehajtogatást, hanem betekerést, összecsavarást jelent. Ebből arra következtetnek, hogy a feltámadt Jézus új testben már ki tudott csusszanni a leplekből – az ugyancsak feltámadt, de nem megdicsőült Lázárral ellentétben – neki már nem kellett letekergetnie magáról a halotti gyolcsokat. Egyes szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a sírfosztogatók, a hullarablók nem helyeztek volna hangsúlyt arra, hogy a leplek rendezettek maradjanak.
„Jézus feltámadt! Valóban feltámadt!” A feltámadásban van való keresztény hit jelentőségét mutatja, hogy Jézus tanítványai és az őskeresztények így köszöntötték egymást, és az orosz keresztények mind a mai napig használják ezt az üdvözlési formát. A görög katolikusok pedig a húsvét és a pünkösd közötti időszakban köszöntik egymást ezekkel a szavakkal.
