110 éve, 1897. augusztus 10-én született az Abaúj megyei Stószon (ma Szlovákia) Fábry Zoltán szlovákiai magyar író, publicista, kritikus. Német nyelvű kisbirtokos családja magyarnak vallotta magát - szlovákul sosem tanult meg. Evangélikus szellemben nevelték, Rozsnyón járt gimnáziumba.
1915-ben került a frontra, itt ábrándult ki a hazafias illúziókból s a szocializmus híve lett. Tüdőbaja miatt pesti egyetemi tanulmányait félbehagyva, egész életét Stószon töltötte. "Trianon napján magára öltötte a tiszti uniformist, a sapkarózsa helyére gyászkokárdát tűzött, és néma daccal kisétált az utcára, hogy a cseh csendőrök elvigyék" - írta magáról.
Csehszlovákia létrejöttével humanizmusához a magyarság féltése járult. Stószon az irodalom világába merült, nevéhez is fűződik a szlovenszkói új magyar irodalmi élet. A német expresszionizmus hatott rá, majd marxista lett. A világról levelezése és a sajtó révén tájékozódott.
Cikkei kezdetben a Kassai Naplóban jelentek meg. 1924-25-ben Franyó Zoltán Géniuszának is munkatársa, s Szántó György Periszkópja szlovákiai szerkesztője. 1925-től a Munkásba, a kommunisták lapjába dolgozott. Első könyve Az éhség legendája (1932) kárpát-ukrajnai riport. 1927-39 közt a kolozsvári Korunk szlovákiai szerkesztője volt, 1931-36-ban az evangélikus Az Utat szerkesztette. Első esszékötete a Korparancs, majd a Fegyver s vitéz ellen című is politikai, kulturális és irodalmi cikkeket tartalmaz. Az elsők közt ismerte fel a nácizmus veszélyeit, háborúellenes írásai 1962-ben jelentek meg Emberek az embertelenségben címmel, a műfajt antifasizmusnak hívta.
Kapcsolatban állt a szlovákiai Sarlósokkal, az erdélyi magyar írókkal, korán értékelte József Attila líráját, a költő Lebukott című versét ő publikálta. A két háború közt moszkovita szemlélete olykor fékezte objektivitását, ám a Horthy-Magyarország ünnepei idején gyakran támadta a hamis nacionalizmust. 1938 előtti írásaira Ady utolsó, háborúellenes versei hatottak, ezeket a nyomuló fasizmus s a közeledő háború tette időszerűvé. A költő reneszánsza Fábry 1935-ös Ady-könyvével indul.
1938-ban Csehszlovákia területi egységéért szállt síkra a nácikkal szemben. 1939-ben és 1941-ben lecsukták háborúellenes fellépése miatt - börtönnaplója a háborúban megsemmisült. A Hitler-Sztálin-paktum megdöbbentette, 1938 utáni írásai sem a nácibarát Szlovákiában, sem a magyarságot kollektív bűnösséggel vádoló új Csehszlovákiában nem jelentek meg, csak 1960-ban Palackposta címmel.
1944-48 közt ő a jogfosztás krónikása, a magyarüldözés és kollektív bűnösség elleni röpirata, A vádlott megszólal kéziratban terjedt, csak 1968-ban jelent meg Stószi délelőttök című kötetében.
1948 után az Új Szó és a Fáklya munkatársa volt. Az 1958-ban az ő írásával indult Irodalmi Szemlének haláláig főmunkatársa maradt, a szlovákiai magyar közélet egyik vezetője lett.
Fábryt az etika jobban érdekelte az esztétikánál, mindenről tudott s mindenre reagált, Thomas Mann-nal és Romain Rolland-nal levelezett, Európa elrablása című kötete nemcsak a fasizmust, de a többi önkényuralmi rendszert is ábrázolja - ez legmaradandóbb műve. "Európa: humanizmus... Európa: antinacionalizmus... Európa: kultúra" - írta.
1970. május 31-én Stószon halt meg, otthona irodalmi emlékhely és írói alkotóház. Életéről Tanuk és tanulság címmel készült összeállítás.
Forrás: MTI
