Közvetlenül a Sziget bejárata mellett naponta többször hangzik el ez a mondat a Balassi Bálint Intézet sátrában, ahol a külföldi szigetelők magyarul tanulhatnak. És hogy mi értelme van részt venni egy egyheteses gyorstalpaló nyelvkurzuson? Ha más nem, hát az, hogy legalább egy sört tudjon rendelni az ember magyarul, ha már Budapesten van. A sátorban két barátságos fiatal tanár várja a magyar nyelv rejtelmeiben elmélyülni vágyókat.

Lőrincz Anna, a Balassi sátor vezetője ugyan még csak két éve tanít külföldieket magyarul, de már viszonylag sok tapasztalattal rendelkezik, és tudja, hogy egy hét alatt túl nagy tudás nem tud leülepedni. Az viszont meggyőződése, hogy aki végigjárja az egyhetes kurzust, és van némi nyelvérzéke, legalább 100 magyar szóval és egyszerűbb mondatok ismeretével gazdagodva térhet haza.
Például be tud majd mutatkozni, el tudja mondani, mivel foglalkozik, meg tudja kérdezni mástól, hogy az iszik-e vele valamit, és közölheti újdonsült magyar barátjával vagy barátnőjével, hogy szép a szeme. Persze akadnak olyanok is – mint például a finn televízió munkatársai – , akik azonnal a magyar káromkodásokra voltak kíváncsiak.

A diákok többsége német és francia, de vannak görög, román, amerikai és holland hallgatók is. A tanárok főleg angolul és németül kommunikálnak, és az eredmények szerint nem is rosszul. Akadnak ugyanis olyan szigetlakók, akik minden évben visszatérnek. Itt futottunk össze a német Alex-szel, aki maga is nyelvészettel foglalkozik Németországban, és igen érdeklődő diáknak bizonyult. Habár a nagypapája magyar volt, nem igazán használta a magyar nyelvet soha, amikor azonban a Szigetre jön, mindig felfrissíti a tudását, és már nem csak az ábécé betűit és az egyszerűbb kifejezéseket tudja visszaadni, de agglutináló nyelvünk rejtelmeibe is szívesen belebonyolódik. A délután végére pedig maga is a „tanári dobogóra” áll, hogy német barátainak elmagyarázza, mi a különbség a „meghág” és „még hág” között.