Elérkezett hát a tizenötödik jubileumi Sziget Fesztivál utolsó napja The Killersestől, Juliette Lewis-ostól, Hammerfallostól és Hanoi Rocksostól. Keddi programajánló a nagy végső mérlegvonásokon innen, a fesztivál szokásos agyilag és fizikailag egyaránt kimerítő napjain túl.
Egy kultuszhős poénzenekara nyitja a Sziget utolsó napján a Nagyszínpad programját: Josh Homme a stoner rock alaparca, aki a Kyuss, majd később a Queen Of The Stone Age agyaként elég sok mindent tett le az asztalra relatíve fiatal kora dacára. A Szigetre az Eagles Of Death Metal nevű formációval érkezik a gitáros/énekes, méghozzá dobosi minőségben, a mikrofont egykori középiskolai cimborája, Jeff Hughes kezeli. Az Eagles Of Death Metal neve ellenére nem hörgős, 260-as tempójú zenében utazik, hanem ironikus, kissé agybeteg sivatagi rockban.

Chris Cornell fellépésének elmaradása miatt mindkét csapat hosszabb műsort játszhat, 21.30-tól azonban végérvényesen és megváltoztathatatlanul a The Killersé a terep. Brandon Flowers és zenekara már debütáló, Hot Fuss című albumával befutott: az együttes érdekes módon először nem hazai pályán, az Egyesült Államokban, hanem Nagy-Britanniában lett népszerű, aztán a tavaly megjelent Sam’s Town albummal végleg biztosította helyét a legfontosabb aktuális bandák elitligájában. A Killers, mely második albumán a korábbi gitárpop- és ’80-as évek retro-ízek mellé nagyívű U2- és Bruce Springsteen-hangulatokat épített be, a mai idők kvintesszenciális stadionrock-zenekara, mely a világ bármely pontján nézők tízezreit táncoltatja meg fülbemászó és dinamikus slágereivel. Kérdéses, hogy Magyarországon hány embert érdekelnének egy önálló bulin, de az nem lehet kétséges, hogy a Nagyszínpadon biztos siker lesz az osztályrészük.

Az iWiW Világzenei Nagyszínpad egyik keddi különlegessége az orosz Leningrad, mely a ’90-es évek végén bukkant fel a szentpétervári és moszkvai klubokban. A fő csapás iránya a ska, mélyen átitatva punkkal, de az orosz indulók, tánc- és népdalok sem úszhatják meg. 2006-ban a Világzenei Nagyszínpadon tarolt már ez a muzsika, idén is aratni fog, akárcsak az utánuk következő Värttinä, mely a karéliai Rääkkylä faluban afféle hagyományőrző ifjúsági csoportként alakult meg 1983-ban. Az évek során a „tiszta hagyományt” felváltották az olyan autentikus feldolgozások, melyet így jellemeztek a szakirodalomban: „mintha az ABBA, a Fairport Convention és a Le Mysere des Voix Bulgares találkozott volna”. Az 1994-es Aitara albummal aztán megint új korszak kezdődött: onnantól korongról korongra szinte csupa saját szerzeménnyel álltak elő, mégpedig olyanokkal, melyek az akusztikus etnopop elvárásainak úgy feleltek meg, hogy egyszersmind szigorúan kötődtek a kelet-finn női énekes tradíció zenei és szöveges emlékeihez.

A Hammerworld Színpadon 19 órától a Sex Action virít egy rövidített programot, majd 20 órától átadják a terepet a finn Hanoi Rocksnak, ami nélkül a ’80-as évek alighanem meg sem történt volna, még ha ez a tény a nagyközönség előtt rejtve is maradt. Michael Monroe énekes és Andy McCoy gitáros zenekara alapvető munícióval szolgált a Mötley Crüe-nek és a Guns N’ Roses-nak – nemcsak zeneileg, hanem a fazont tekintve is (nemcsak Axl Rose feltúrt vörös haja eredeztethető tőlük, hanem Slash cilindere is). Karrierjüknek 1985-ben egy tragikus autóbaleset vetett véget, amikor is az eredeti felállás dobosa, Razzle meghalt a részegen vezető Mötley Crüe énekes, Vince Neil autójában. A Hanoi Rocks távolról sem nosztalgiashow-t játszik, egy igazi erőtől duzzadó glam/sleaze bulival idézik majd meg a hard rock fénykorát. Utánuk a nemcsak Magyarországon, de a Szigeten is visszatérő svéd Hammerfallé a terep, akik a ’90-es évek végén néhány társukkal karöltve visszahozták a köztudatba a tradicionális heavy metalt. Sokszor jártak már itt, de programjuk garantált fesztiválsiker lesz.

A Wan2 Színpadon a kanadai Dobacaracol, a Party Arénában Cedric Gervais gondoskodik majd a jó hangulatról.