„People always talk about the weather”, mondja a dal. Az idei Ozora fesztivál is e mondat jegyében telt el. Van egy hely ugyanis közel a Balatonhoz, ahol Európa legtöbb underground arca és goa-imádója évente egyszer összejön azért, hogy feltöltődhessen a következő egy évre. Egy gyönyörű völgy, sok-sok szép és jó ember, píszlávendharmoni, no és az isteni zene a maximumon. No és némi kis eső. Ez Ozora.
Shpongle később, taps hamarabb
Engedtessék meg egy szubjektív nyilatkozat, hiszen személyes tapasztalatból mondhatom: soha nem sikerült még ennyire jól az Ozora fesztivál, mint az idei. Mindezt annak ellenére mondhatom, hogy tulajdonképpen nem sok száraz időnk volt e pár nap alatt, a legtöbben azonban ennek fittyet hányva buliztak a sárban, tócsában.
Kivétel persze mindenhol van. Sajnos a nagy viharok nem mindenkivel voltak könyörületesek, így többeknek félbe kellett szakítani a nyaralásukat egy-egy megsérült autó, elrepült sátor vagy épp a száraz ruha hiánya miatt.
A Simontornyához közeli Ozora gyönyörű területén először 1999-ben rendezték meg a Solipse (napfogyatkozás) fesztivált. Mára a legnagyobb hazai goa fesztiválként tartják számon az eseményt. A Solipse fesztiválon megközelítőleg 30 ezren vettek részt, idén csaknem 10 ezren voltak, a közönség jelentős része Európa országaiból érkezett, de akadtak látogatók a tengerentúlról is.
Az időjárás következtében cirka 12 órát csúszott a program, a line-up felborult, a szervezők azonban rövid idő alatt megoldották a problémát, és szombat reggelre már az új programot olvashattuk az Információnál. Így például a nagyon régóta várt szombat délutánra tervezett Shpongle vasárnap este 8-ra esett, ami sajnos nem mindenkinek tette lehetővé a bulit. Egy biztos: jövőre már úgy tervezek, hogy legalább keddig ne legyen dolgom (biztos ami biztos).
A fesztivál legmesésebb helyszíne a Chill-out sátor volt, melyet egy óriási cirkuszi sátor képezett sok-sok színes dekorációval és még több színes egyéniséggel. Itt az ember magába feledkezve gömbölyödhetett össze egy szalmabálán vagy a leterített pokrócon, és Chai teát szürcsölve, francia palacsintát eszegetve találkozhatott és beszélgethetett a világ különböző tájairól érkezett fesztiválozókkal. Ott volt a norvég logisztikai menedzser, a japán autószerelő, az izraeli fodrász vagy a magyar informatikus. Ezek az információk azonban itt csupán tájékoztató jellegűek: nincs titulus, nincs márka, nincs származás.
Péntek este még volt szerencsénk meghallgatni Turbopauzát, majd 10 órakor, percre pontosan elkezdődött a vihar. És ahogy az idei fesztiválokról elmondhatjuk, itt sem történt másként: elment az áram. Az esőzés azonban itt mást hozott ki a közönségből. Először csak gyenge tapssal próbálták felébreszteni az aggregátor szellemét, majd a taps egyre erősebb, egyre változatosabb lett. Tizenöt perc múlva pedig az egész sátor egy emberként tapsolt és táncolt, kollektíve létrehozva a saját zenéjét.
Vágyköztársaság
A goa kultúra az indiai Goa-partvidékről indult útjára. A ’60-as években hippik szállták meg a partszakaszt, a ’90-es évek acid zenei kultúrája pedig ismét jó közönséget talált Goán. A goa stílus első számú dj-je Goa Gil. A ’80-as és ’90-es évek pszichedelikus zenei kavalkádjának eredménye a goatrance. A goapartik szabadtéren, különlegesebb helyszíneken találhatók meg: egy tengerparton, egy erdőben, tisztáson vagy éppen egy völgyben, tűz körül, zsonglőrökkel és ördögbotosokkal.
A leginkább külföldi árusoknál az első számú kedvenc a már említett Chai tea. Finom, forró fűszeres teaféleség, kávé helyett, reggeli után vagy vacsora előtt, Ozora nélkülözhetetlen kelléke. Az indiai csicseriborsó vagy a kínai nagyon csípős tészta mellett a francia óriás palacsintát, a crépes-t is elfogadható áron lehetett beburkolni.
Ismét dicsérnem kell a szervezőket, ugyanis az évről évre egyre jobban kialakított infrastruktúra, a tavalyinál több toi-toi és a sok zuhanyzónak köszönhetően igazán komfortosan rendezkedhettek be a sátrazók. A szervezők még arról is gondoskodtak, hogy az a sártengert szalmával fedjék le a könnyebb közlekedés érdekében. Nagyon jó ötlet volt idén a nagyszínpad mellett felállított számos locsoló, amit még használtunk is volna, ha a természet nem adományozott volna meg minket a maga nedűjével.
Az idei év első napján persze még nem beszélhettünk – nem is tudhattunk – az esőről. Egy kellemes Colorstar koncerttel indult a fesztivál, az utána következő napokon pedig olyan dj-k pakoltak, mint Hallucinogen, Talamasca, Man With No Name, Cosmosis, CPC, Laughing Buddha, Liquid Soul, Ticon vagy Silicon Sound. Részemről nagy gondot okoz kiemelni, melyik produkció sikerült legjobban. Nem tudok választani. Mindenki odatette.
Ozora még egy jó ideig nem növi ki magát. Én inkább úgy mondanám: tágul. Hogy jövőre még többen feltöltődjenek. Már csak egy év.
