A Sziget utolsó napját érdemes volt jól kihasználni, hisz szerdától ismét számolhatjuk visszafelé a napokat a 2008-as fesztiválig. A koncertek mellett a kultúrprogramokat is megérte számba venni, így például a T.Á.P. Színház sátra felé orientálódni, ahol az egyperces színház révén felejthetetlen élményeket lehetett szerezni.
Az egyperces színház Vajdai Vilmos fejéből pattant ki, aki amellett, hogy a Katona József Színház színésze, egykoron diszkózott is, de fő profilja jelenleg a T.Á.P. Színház dirigálása. Az egyperces színházban bárki színésszé válhat 60 másodpercre. Csak besétál a sátorba és máris egy jelenet részesévé válik, melyben reagálnia kell a körülötte zajló eseményekre. A szituációk teljesen hétköznapiak, de mindegyikben van egy váratlan kis csavar, amelyre az ember nem készül, ettől vagy zavarba jön, vagy éles fordulattal, akár a színészeket is meglepve reagál, rosszabb esetben megijed és elmegy. Utóbbira azért ritkán van példa.
Mondanom sem kell, hogy Schönberg Ádám, a T.Á.P. Színésze jó porondmesternek bizonyult, hisz legalább egy órán keresztül lökte a sódert, több nyelven szólítva a híveket a sátorhoz, gegekben ecsetelve az egyperces produkciók adta élményeket. Ennek megfelelően kígyózó sorban álltak a fiatalok a sátor előtt, hogy maguk is felléphessenek a világot jelentő deszkákra. Gondoltam, én is kipróbálom.
Mercédesz huszonvalahány éves, születésnapja van. Ő a leszbikus barátnőm. Ajándékos dobozzal a kezemben lépek be, ahol Merci hatalmas famíliájának tagjai várnak rám széles mosollyal az arcukon. A kötelező bemutatkozós körön túlesve – a kutya is összenyalogatott - jöhet az ajándékbontás, ám mivel egy hatalmas vibrátor kerül ki a dobozból, amiről persze szerencsétlen ad hoc színészpalánta, azaz én, mit sem tud, csak így próbálják zavarba hozni. Ezután máris megkezdődik az ellentámadás, már nem is annyira kedvelnek, mint a lányuk csaját, fiúját. A mama, papa, nagynéni, nagybácsi, unokatestvér azonnal elborult, gyilkos tekintettel lövelli felém a harag lángjait, és üvöltik, hogy nem elég, hogy melegek vagyunk, de műbránerrel érkezek egyetlen szemük fénye születésnapi partijára. Ezek után már hiába magyarázkodtam, mennem kellett. Öröm, vidámság, harag, gyűlölet egy percben gumiarcú színészekkel. Felejthetetlen élmény volt.
