Életének 82. évében elhunyt kedden Budapesten Lakatos Menyhért József Attila-díjas író, a magyarországi roma értelmiség kiemelkedő alakja.

1926-ban született Vésztőn. A nagykőrösi népi kollégiumban folytatott mérnöki tanulmányai után üzemmérnökként dolgozott, majd a cigány téglagyár igazgatója volt. 1969 és 1973 között az MTA szociológiai kutatócsoportjának ciganológiai munkatársaként tevékenykedett. Az író a TIT Országos Cigánybizottságának, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnöke, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének ügyvezető elnöke volt. 1994-ben a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a választásokon.

Lakatos Menyhért 1970-től publikált, főbb művei közé tartozik a Füstös képek (regény, 1975); Angárka és Busladarfi (mesék, 1978), A hét szakállas farkas (mese, 1979), A hosszú éjszakák meséi, A paramisák ivadékai (kisregény, 1979), Az öreg fazék titka (mesék, 1981), Akik élni akartak (regény, 1982), A titok (elbeszélések, mesék, 1998). Az írót munkásságáért 1976-ban és 1993-ban József Attila-díjjal tüntették ki. Lakatos Menyhért 1976-ban Füst Milán-jutalomban részesült, 1995-ben megkapta az Év Könyve elismerést, 1999-ben Babérkoszorúval, 2000-ben az Országos Cigány Önkormányzat életműdíjával tüntették ki.

Lakatos Menyhért a Magyar Írószövetség tagja volt. Temetéséről később intézkednek.