Százhetven éve, 1837. augusztus 22-én nyílt meg Pest-Buda első magyar nyelvű teátruma, amely 1840-től a Nemzeti Színház nevet viselte. Alapításának gondolata évtizedek óta újra és újra felmerült, az eszme mellé olyan jeles honfiak álltak, mint Kazinczy Ferenc, Katona József, Kölcsey Ferenc vagy Széchenyi István.
A legnagyobb magyar részvénytársasági alapon a mai Magyar Tudományos Akadémia helyén szerette volna felépíteni. A színhely végül a Grassalkovich herceg által Pest városának adományozott Kerepesi úti telek lett, a mai Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. Az alapkövet 1835-ben rakták le, a klasszicista stílusú épületet közadakozásból és Pest vármegye támogatásával Zitterbarth Mátyás építette, Telepy György átalakított terve alapján. A pesti Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után a negyedik magyar nyelvű játékszín volt az országban.
Első igazgatónak Bajza Józsefet nevezték ki, aki a magyar nyelv pallérozása és az erkölcsök nemesítése mellett a magyar dráma felvirágoztatását tekintette céljának. A nyitó előadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című drámáját játszották, később sikerre vitték Katona József Bánk bánját, Szigligeti Ede, Jókai Mór, Csiky Gergely színműveit, de játszottak népszínműveket, sőt operát is. Az intézmény nevét 1840 augusztusában az országgyűlés XLIV. Törvénycikke változtatta Nemzeti Színházra, megfogalmazva: "mint nemzeti tulajdon országos pártolás alá vétetik."
Az 1840-es évek elején itt játszottak a kor legnagyobb színészei: Déryné, Laborfalvy Róza, Lendvay Márton, Egressy Gábor, Megyeri Károly. Szigligeti Ede, aki 1873-1878 között igazgató is volt, új szerzők egész sorát fedezte fel a színháznak. Az 1894-ig tartó második aranykor Paulay Ede nevéhez fűződik, az ő érdeme volt az európai színvonalú, modern játékstílus megteremtése. 1879-ben bemutatta Vörösmarty Csongor és Tündéjét, 1883-ban Madách Az ember tragédiáját.
1874-ben az épület új homlokzatot kapott és hozzáépítettek egy négyemeletes bérházat, amely a színházi műhelyeket és a színészlakásokat is magában foglalta. 1908 nyarán az épületet tűz-és életveszélyesnek nyilvánították, majd bezárták, majd 1913-14-ben lebontották. A telken ma irodaépület áll.
A Nemzeti Színház a Népszínház épületébe, a mai Blaha Lujza térre költözött. A két világháború között a társulat tagja volt Pethes Imre, Ódry Árpád, Bajor Gizi, Jávor Pál, Gobbi Hilda, Dayka Margit, Szeleczky Zita. E korszak legjelentősebb igazgató-rendező egyénisége Hevesi Sándor volt, aki elindította a Shakespeare,- Moliére,- Ibsen-ciklust, valamint a klasszikus hétfőket.
1945 után új korszak köszöntött a Nemzeti Színházra. Az orosz klasszikusok mellett a kortárs és az új magyar drámairodalom alkotásai kerültek színre. Az együttes legismertebb tagjai akkoriban Mészáros Ági, Törőcsik Mari, Váradi Hédi, Agárdi Gábor, Kállai Ferenc voltak.
1965 tavaszán a budapesti metró építésére hivatkozva a Blaha Lujza téri épületet felrobbantották, majd teljesen eltüntették. A társulat a mai Thália Színház Nagymező utcai épületében, majd 1966-ban a Hevesi Sándor téren, a volt Magyar Színház épületében lelt otthonra.
Többszöri pályázat-kiírás, gyűjtőakció és hosszas viták után 2000 őszén megkezdődött az új Nemzeti Színház építése, azóta a Hevesi Sándor téri színház Pesti Magyar Színház néven működik, 2002. március 15-én pedig a pesti Duna-parton új társulattal megnyílt a Siklós Mária tervezte új Nemzeti Színház.
