130 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Szabó Ervin társadalomtudós, könyvtáros és politikus, aki nemcsak a hazai szociológia kialakulásában játszott fontos szerepet, de a nyilvános könyvtárrendszer megteremtéséért is rengeteget tett.
1877. augusztus 23-án született Schlesinger Ármin néven, nevét gimnazistaként magyarosította. A budapesti, majd a bécsi egyetem jogi karán tanult, az osztrák fővárosban került kapcsolatba orosz emigráns szocialistákkal, s ismerkedett meg Marx és Engels műveivel. 1900-ban belépett a szociáldemokrata pártba, a Népszava állandó munkatársaként szerkesztette az évente megjelenő Népszava Naptárat, részt vett a szocialista diákmozgalom irányításában. 1903-ban a Társadalomtudományi Társaság tagja és a Huszadik Század című társadalomtudományi folyóirat társszerkesztője lett, ő kezdte meg Marx és Engels legfontosabb műveinek fordíttatását. A Válogatott művek első kötete 1905-ben, a második négy évvel később jelent meg, a tervezett harmadik kötettől azonban a pártvezetőség - megriadva Szabó forradalmi hangú előszavától - megvonta a támogatást. A párton belül háttérbe szorult, mivel a körülötte kialakult csoport fellépett a pártvezetés központosító törekvései és opportunizmusa ellen, s bírálta az általános választójogért folytatott harc módszereit.
1904-ben a Fővárosi Könyvtár munkatársa lett, alkalmazásához írásban kellett megígérnie, hogy munkája során nem érvényesíti szocialista nézeteit (pártjellegű írásait ezután névtelenül vagy álnéven jelenttette meg). A könyvtár ekkor csak a városházi alkalmazottak számára volt látogatható, amit Szabó helytelenített. Álláspontja szerint az olvasáson, a művelődésen keresztül meg lehet változtatni a társadalmat, ám ehhez angol mintára nyitott könyvtárakat kell létrehozni olyan könyvekkel, amelyek a nép színvonalas művelődési és szórakozási szükségleteit szolgálják.
Amikor 1911-ben kinevezték a könyvtár igazgatójává, lehetővé vált, hogy elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósíthassa. Az ő irányításával kezdődött meg a Fővárosi Könyvtár átszervezése nyilvános könyvtárrá, elindult a hálózati fiókrendszer kialakítása, a gyermekkönyvtárak létrehozása. Ő honosította meg az egyetemes tizedes osztályozási rendszert is, amely áttekinthetővé tette a könyvállományt, elképzelései között szerepelt egy méltó épület, könyvtárpalota építése is, amelynek terveit Lajta Bélával készíttette el. A könyvtár korszerű közművelődési intézménnyé vált, állománya 1918-ban százhetvenezer kötetet számlált, benne a Ballagi-, a Vámbéry-, a Zichy-hagyatékkal és az akkoriban létrehozott Budapest Gyűjteménnyel. Szabó tervei - főként az I. világháború kitörése miatt - csak részben valósultak meg: öt fiókkönyvtár jött csupán létre, s a könyvtárpalota sem épülhetett meg.
A világháború éveiben Szabó Ervin háborúellenes röpirataival az antimilitarista mozgalom egyik szellemi vezérévé vált, és még súlyos betegen is dolgozott tanulmányain. 1918. szeptember 30-án halt meg Budapesten.
A Fővárosi Könyvtár 1946 májusában vette fel egykori igazgatójának nevét. A nyolcvanas évektől Szabó Ervin nevét díj is viselte, amelyet levéltárosok és könyvtárosok kaphattak kiemelkedő munkájukért, 1992-ben azonban a díjat megszüntették.
Forrás: MTI
