(Na látod, ez az. Itt kezdődik. Nem írod már le, hogy gyökér, mert az, bizony manapság mást jelent. Annyit, hogy bunkó, senkiházi, suttyó, paraszt vagy. Remek. És mi az, hogy paraszt? Nem a nyelvromlás az írásom témája, de ha már a címadás kapcsán elgondolkodik az ember…)

Szóval gyökér vagyok. Gyökérfüggő. Liberális, gyökérfüggő. Na, ezt magyarázd meg a haverjaidnak! (Előtte feltétlenül járj utána a „liberális” kifejezésnek, nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ismered a jelentését). Jó ez, vagy szenvedés? Néha ez, néha az. Meghalnék a hagyományaimért, de gyűlölöm, ha mások tradícióit nem tisztelik. Könnybe lábadok a Himnusz hallatán, megbolondulok, ha nincs meg az előző évben gondosan elcsomagolt kokárdám március idusán, és felrobbanok, ha mindezt mások valaminek a nevében sajátítják ki. Ugyanakkor elképedve hallgatom azokat, akik cikiznek a trikolor láttán, és úgy egészében véve a nyelvet is szégyellik, melyen megszólalni kénytelenek, szerintük egyébként a (bal)sors kegyetlen tréfájaként.

Tovább...