88 évvel ezelőtt, 1921. szeptember 12-én látta meg a napvilágot a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legjelentősebb képviselője, minden idők legtöbbet olvasott lengyel írója, Stanislaw Lem. A Solaris, az Asztronauták vagy a Visszatérés szerzőjének könyvei 41 nyelven, több mint 27 millió példányban keltek el.
Lem Lvovban született egy tehetős fül-orr-gégész orvos fiaként. 1941-től a Lvovi Egyetemen tanult orvostudományt, de tanulmányait nem fejezhette be a háború miatt. Lvov német megszállása alatt autószerelőként és hegesztőként dolgozott, és tagja volt a lengyel ellenállásnak is. 1946-ban a Szovjetunió által elcsatolt területről áttelepült Krakkóba, ahol tovább folytatta tanulmányait, ám az egyetem befejezésekor úgy döntött: nem teszi le a végső vizsgáit, hogy ne kelljen katonai orvosként dolgoznia. 1947-től kutatósegédként dolgozott egy tudományos intézetben, és szabadidejében történeteket írt.
1951-ben jelent meg első kötete, az Asztronauták, majd sorra követte a többi: a Magellán-felhő, a Csillagnapló, az Éden, a Visszatérés, majd 1961-ben talán legérettebb és leghíresebb alkotása, a Solaris. Lem ekkorra már szert tett némi hírnévre a keleti blokkban, sőt, nyugaton is.
Műveit a lengyel irodalom olyan mesterei befolyásolták, mint Cyprian Norwid és Stanislaw Witkiewicz: saját bevallása szerint azért választotta a sci-fi nyelvét, mert könnyebb és veszélytelenebb volt a kommunista Lengyel Népköztársaságban a fantázia és a fikció világában kifejezni egyes eszméket, mint a realitás világában.
1970-ben a lengyel kultúra külföldi népszerűsítéséért a külügyminiszter kitüntette, két évvel később a Lengyel Tudományos Akadémia tagja lett. Regényei cselekményét nem a sci-fi műfajban megszokott sablonok szerint szőtte: írásai nélkülöztek mindenfajta klasszikus kelléket, a lézerfegyvereket, az űrcsatákat, ehelyett a tudományos stílus mellett mély filozófiai, pszichológiai és társadalmi problémákat feszegetett. Minden bizonnyal ennek volt köszönhető, hogy kivívta számos akadémikus, de főként a mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatók nagyrabecsülését és kitüntető figyelmét. Olyannyira komoly respektje volt tudományos körökben, hogy a ’80-as években még egy bostoni tudományos fórumra is meghívták előadást tartani, de ő visszautasította a felkérést, mondván, a világért sem szeretne csalódást okozni olvasóinak azzal, hogy nyilvánvalóvá teszi: a rendkívüli történetek mögött ennyire hétköznapi ember áll.
1973-ban elnyerte az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Szövetségének (SFWA) tiszteletbeli tagságát, de azt 1976-ban visszavonták, miután megjegyzéseket tett az amerikai sci-fi ponyvairodalmi minőségére: „…bóvli, átgondolatlan, igénytelenül megírt művek, amelyek szerzőit jobban érdekli a pénzkeresés, mint az ötletek és új irodalmi formák.” Az őt még kémkedéssel is megvádoló SFWA később felajánlott neki egy hagyományos tagságot, ő azonban nem fogadta el. A sci-fi írói társadalom általánosságban még sikerei ellenére sem kedvelte Lemet. Esszéiben mindvégig folyamatosan bírálta a műfaj nyugati képviselőit, és a sci-fi irodalom megreformálását sürgette, nem rejtve véka alá azon véleményét, miszerint a műfajnak tudományos küldetése van. Szintén hírhedt volt arról, hogy élesen kritizálta a művei alapján készült filmeket, így Andrej Tarkovszkij 1972-es Solarisáról is rendkívül rossz véleményt alkotott.
A ’80-as évektől fogva egyre kevesebbet írt, utolsó műve, a Szempillantás: az emberi civilizáció perspektívái 2000-ben látott napvilágot. Lem életének 85. évében egy krakkói klinikán halt meg, szívbetegségben 2006. március 27-én.
