Jackie Chan Lee nyomozóként már hat éve nem osztott ki egyetlen tisztességes pofont sem, és Chris Tuckert sem láthattuk ugyanennyi ideje csetleni-botlani a szoknyavadász rendőrdetektív, James Carter szerepében. Az akcióvígjáték-trilógia különös párosa ezúttal Párizsba repül, azzal a szerény küldetéssel, hogy kutassák fel-le a triádok vezetőit egy kopasz nő tarkóján.


A bunyós koreográfia a Jackie Chan filmekben jól megszokott akrobatikus fickándozásból áll, az akciófilmek agyonhajszolt, követhetetlen tempójában, brilliáns trükökkel és a Bud Spencer filmek naprakész gagjeivel és újradigitalizált hanghatásaival megspékelve. A cselekmény szóra sem érdemes, hiszen kényelmesen értelmetlenül halad a már-már idiotizmusba torkolló végkifejlet felé. (A filmkedvelők számára viszont igazi csemege lehet Roman Polanski gonosz párizsi rendőrfőnökként való feltűnése).

A filmet valójában Lee és Tucker piszkálódása tartja egészben, akik ki nem állhatják egymást, sőt olykor még rasszista poénokat is vágnak egymás fejéhez (azért a franciák is kapnak néhány oldalvágást), de kelletlen kötődésük néhány jelenet erejéig finom románcba csap át. Kérdés, hogy hány bőrt lehet még ráhúzni ezekre a kaptafákra? Azaz: mi indokolta a folytatást? Erre a kérdésre egyedül a mozibajárók költekezési kedve ad választ: a trilógia előző két része több mint 500 millió dollárt hozott a filmkészítők konyhájára, és már a jelenlegi rész is kezd felzárkózni az előzőek sikeréhez.

Chris Tucker meg is kérte az árát: 25 millió dollárt. Azt gondolhatnánk, hogy ezért a szép összegért valaki igazán ütős, eredeti alakítással fog előállni. Pedig szó sincs semmi ilyesmiről: az amerikai stand-up komikus még mindig azzal próbál mulatságos hatást elérni, hogy tojásnagysúgára gúvasztja ki a szemeit és kappanhangon kukorékol, mint valami elmeháborodott, majd popslágerekre vonaglik, miután alaposan helybenhagyott pár rosszfiút. Pedig Tuckernek lett volna ideje finomítani játékán, hiszen utoljára hat, illetve kilenc éve tűnt fel éppen a Csúcsformában-trilógia előző két részében, és azóta is jobbára csak jótékonysági vacsorákon bukkant fel. Úgy tűnik, mintha Chris Tucker csak a filmvásznon létezne.

Jackie Chan is a botcsinálta nyomozót alakítja, akinek szimatolási módszere olyan ravasz kérdések furtonfurt feltevésében merül ki, mint például „Ki Shai Shen?”. Chan színészi teljesítményét nehéz volna bárhogyan is értékelni, hiszen mimikai eszköztára többnyire gondterhelt homlokráncolásból és bárgyú (önironikus) mosolyból áll. Nem kétséges viszont, hogy a Bruce Lee után legsikeresebb kínai filmsztár még 53 évesen is remek formában van fizikailag, és noha már nem lefékezhetetlen ágyúgolyóként robban be a tett helyszínére, mint dicsőséges hongkongi korszakában, mégis a legritkább esetekben fordul kaszkadőrhöz segítségért, és macskaügyességgel ugrál le az Eiffel-toronyról – egy francia zászlóba kapaszkodva. Sőt, még azt is bevállalta, hogy egy párizsi orfeum díszhintájában himbálózva egy kuplét gajdolásszon (szólóénekesi pályával azért ne örvendeztessen meg minket). Jackie Chan-ben nem csalódhatnak tehát rajongói: ugyanazt az egyébként igényesen kivitelezett, bolondozós csihi-puhit fogják kapni, mint a többi filmjében.
Összességében a Csúcsformában-trilógia harmadik (remélhetőleg befejező) része bohózatként alacsony színvonalú, verekedős filmként túlságosan fényűző alkotás, az akcióvígjátékok műfajában pedig egész biztosan nem szárnyalja túl a Pofonok földjét vagy a Jackie Brown-t. Ennek ellenére gondtalan szórakozást nyújt, még a rekeszizmokat is egész biztosan próbára teszi, és legalább a gyomrot nem csapja el.