A Petőfi Irodalmi Múzeum Éljen a Grund! című kiállításával ünnepli a 100 éve megjelent Molnár Ferenc-regényt, A Pál utcai fiúkat. A könyv alapján megtervezett interaktív kiállítás célja az általános iskola felső tagozatosainak és a középiskolák tanulóinak megszólítása, irodalmi érdeklődésük felkeltése és elmélyítése. A tárlathoz kapcsolódó olvasási és múzeumpedagógiai feladatok segítenek a tanároknak az élményközpontú oktató munkában, az interaktivitás pedig a gyerekek kreativitására és részvételére épül.

A könyv szereplői és a benne megjelenő helyszínek mára fogalommá váltak, nemcsak az ifjúságnak, de a felnőtteknek is sokat jelentenek: a Gitt-egylet, a Grund, az Einstand, nemecsek ernő csupa kisbetűvel. Tárlatunk így több korosztályt is képes vonzani. Színvonalas programot kínálunk a családoknak, lehetőséget teremtünk a közös élményszerzésre.

A regénytől elválaszthatatlan a századfordulós Budapest nagyvárossá alakulása, művelődés- és helytörténeti szempontból sem érdektelen. A bemutatandó helyszínek (utcaképek, műemlék épületek) révén, megelevenedik a látogatók előtt az éppen átalakuló fejlődő város.

A tárlat rávilágít A Pál utcai fiúkhoz kapcsolódó topográfiai és irodalomtörténeti adatok – a mű keletkezéstörténete, a szerző gyermekkorának életrajzi részletei, a regény fellelhető helyszínei – ellentmondásaira, így kutatómunkánk és összeállításunk eredményeiből a helytörténeti, iskolatörténeti és irodalomtörténeti kutatás egyaránt profitálhat. A kiállítás 2007. október 11-étől 2008. augusztus 31-ig lesz látható, melyhez gazdag programsorozat is kapcsolódik majd.

Száz éve, 1907. április 10-én jelent meg Molnár Ferenc regénye a Franklin Kiadó gondozásában, és rövid időn belül meghódította az egész világot. A mű a mai napig nem veszített népszerűségéből, amit az is bizonyít, hogy az idei centenáriumra különböző programokkal emlékeznek országszerte.

1907-ben még a – később Molnár sikereire irigy – kortársak is elismerték, hogy remekmű született. Molnár Ferenc egyik volt tanárának kérésére írta a regényt, melyet A Tanulók Lapja folytatásokban közölt. Miután könyv alakban is megjelent szinte példátlan sikert ért el hazánkban és külföldön egyaránt. A történet sikerét sokan azzal magyarázzák, hogy olyan örökérvényű fogalmakat jelenít meg – mindenki számára közérthető módon –, mint hazaszeretet, barátság, árulás, becsület, önfeláldozás stb. A tragikus sorsú nemecsek – „csupa kisbetűvel”, az egyetlen közlegény, aki „mindenki számára levegő volt”, de aki megmenti a „hazát”– szimbolikus alakjává vált a XX. század történelmi viharait megélt kisemberek sorsának. A regény utolsó sorai pedig előrevetítik azt is, hogy hogyan kell majd ezreknek elhagyniuk a „hűtlen darab” földjüket, „amelyet ők annyi szenvedéssel, annyi hősiességgel védtek meg”.

A regényt napjainkig mintegy 35 nyelvre fordították le, több országban mai is ajánlott irodalom az iskolákban. Olaszországi népszerűsége vetekszik hazánkéval. Számos adaptációja is készült (színház, film, rádiójáték). A magyar közönség számára legismertebb ezek közül A Pál utcai fiúk című 1969-ben bemutatott film Fábri Zoltán rendezésében. Talán kevesen tudják, hogy ez volt az első magyar–amerikai kooprodukcióban készült mozifilm, melynek producere Bohém Endre nevű honfitársunk, aki a húszas években emigrált az Egyesült Államokba. A gyenge angol fordításokat látva, úgy gondolta, hogy a film eszközével elérhető, hogy angolszász területen is meghódítsa a közönséget Molnár története. Felkérte Fábri Zoltánt a rendezésre, a forgatókönyvet együtt készítették, az operatőr – a szintén világhírű – Illés György lett. A gyermekszereplőket egy londoni gyermekszínészképző iskolából válogatták ki. A forgatás végig angol nyelven folyt, a magyar szinkront utólag készítették. A filmet Oscar-díjra is jelölték, a legjobb külföldi film kategóriában, és egy ideig úgy tűnt, hogy valóra válik az álom. Az aranyszobrocskát végül mégis egy másik film, a Háború és béke kapta, ahogy a színfalak mögött magyarázták: ezt hívják politikának.

Sajnos az Egyesült Államokban a mai napig nem ismerik A Pál utcai fiúkat. A kedvezőtlen fogadtatás oka talán az lehet, hogy a regény befejezése – Nemecsek halála és a grund elvesztése – túl tragikus fordulat a hollywoodi történetekhez szokott közönség számára.

38 év után visszatért Budapestre Nemecsek Ernő, vagyis Anthony Kemp. Az egykori londoni gyerekszínész régi álma valósult meg azzal, hogy újra hazánkba látogathatott. Felkereste az egykori forgatás helyszíneit, a Füvészkertben pedig sajtótájékoztatót tartott. Itt megnézhette újra azt a filmbeli jelenetet, amikor megfürdették a vörösingesek.