Pénteken avatják fel Budapesten, a Farkasréti temetőben Agárdy Gábor síremlékét. A Kossuth-díjas színészóriás síremlékét R. Törley Mária szobrászművész készítette. A megemlékezésen Kubik Anna és Szakonyi Károly mond beszédet.

Agárdy Gábor, a nemzet színésze életének 84. évében, 2006. január 19-én hunyt el. A művész 1922. augusztus 2-án született Szegeden. Először nyolcéves korában lépett színpadra: játszott a Szegedi Szabadtéri Játékokon, majd az Országos Színészegyesület színésziskolájába járt, 16 éves korában pedig mint "táncos boy és kardalos" leszerződött a szegedi Városi Színházhoz.

Agárdy Gábor 1941-ig játszott szülővárosában, azután vándorszínész lett. 1942-ben katonai behívóval tábori színházba, majd az orosz frontra, végül hadifogságba került. Kilenc hónap múlva tért haza, azt követően évekig vándorszínészként járta az országot kisebb-nagyobb vidéki társulatokkal.

A Miskolci Nemzeti Színház 1949-ben fogadta tagjai közé, Agárdy Gábor három évvel később Budapestre került, s az operettszínház tagjaként egyre népszerűbb lett. Három év után átszerződött az Ifjúsági Színházba, később a Petőfi Színházba, ahol - saját bevallása szerint - pályafutása legszebb tizenkét esztendejét töltötte el. Majdnem háromszázszor alakította ott Katz tábori lelkészt Hasek Svejkjében, és több mint kétszázszor Brecht Bicska Maxiját a Koldusoperában.

1964-ben a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, ahol 1989-ben örökös tag címet kapott. 2000-től haláláig a Pesti Magyar
Színház művésze volt. A Nemzeti Színház falai között több mint félszáz szerepet formált meg. Filmes és televíziós szerepeivel együtt alakításainak száma meghaladta a százat.

Agárdy Gábor 1954-ben játszott először filmben, gyakran osztottak rá parasztember-szerepeket vagy karakterisztikus figurákat. Ilyenek voltak például az Égimadár, a Csempészek, az Akiket a pacsirta elkísér, az Egy magyar nábob vagy az Egri csillagok és a Retúr című alkotásban játszott felejthetetlen szerepei.

A színművészeten kívül a festészetben is maradandót alkotott. 1967 óta több önálló kiállításon is bemutatták ikonfestményeit, amelyek közül néhány megtalálható a Pannonhalmi Apátságban, az oroszországi Danyilov Kolostorban vagy éppen a Vatikánban. Művészetét 1958-ban és 1962-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. 1968-ban érdemes művész, 1980-ban kiváló művész lett.

A Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, 2002-ben ehhez még a csillaggal-fokozatot is átvehette. 2000-ben a Nemzet Színésze lett. 2002-ben Budapest díszpolgárává választották.