Kilencven éve, 1917. október 21-én született Dizzy Gillespie, a jazztrombita virtuóza, a bebop stílus egyik úttörője. Népes család utolsó, kilencedik gyermekeként, John Birks Gillespie néven látta meg a napvilágot a dél-karolinai Cheraw-ban.

Tizenkét évesen magától kezdett játszani amatőrzenész édesapja otthoni hangszerein, pozanon és trombitán, majd az apa beíratta egy közeli zeneiskolába, hogy a hangszer mellett zeneelméletet is tanuljon.

1935-ben Philadelphiába költözött, és hivatásos muzsikus lett. Ekkor ragadt rá a Dizzy (szédült, szédítő) becenév, amely életvidám, különc személyiségét és életteli, sokszor humoros színpadi produkcióját egyaránt jól jellemezte. 1937-ben példaképe, Roy Eldridge trombitás helyére került Ted Hill együttesébe, s a zenekarral európai turnéra ment. Hazatérve megfordult a korszak több híres bigbandjében. A jazz sok nagy egyéniségével muzsikált együtt, 1944-től kezdve pedig saját zenekarait is vezette.

1941-ben ismerkedett meg a legjelentősebb altszaxofonossal, Charlie Parkerral. A következő évben már együtt játszottak Earl Hines zenekarában, és az évtized közepére a jazz forradalmi megújítói lettek: néhány társukkal együtt megteremtették a bebop
stílust, amely máig hatóan befolyásolta a műfaj hangzásvilágát. Dizzy hozta létre az első bebopot játszó bigbandet, s ugyancsak az elsők közt gazdagította latin, afro-kubai elemekkel a jazzt.

Számtalan nagyszerű muzsikussal készített felvételeket. 1953-ban "az év kvintettjével" rögzítették azt a torontói Massey Hallban adott koncertet, amelyen ő trombitált, Parker szaxofonozott, a zongoránál Bud Powell ült, Charles Mingus bőgőzött, és Max Roach dobolt. Sokatmondó a lemez alcíme: "The Greatest Jazz Concert Ever" (Minden idők legnagyobb jazzkoncertje).

Nevezték Dizzyt "bebop-bohócnak", de tekintélyét mutatja, hogy 1955-ben őt bízták meg annak a zenekarnak a vezetésével, amely az amerikai külügyminisztérium támogatásával nagysikerű jószolgálati koncertkörutat tett Dél-Európában és Ázsiában, majd Dél-Amerikában is. Dizzy kisebb-nagyobb létszámú együtteseivel beutazta az egész világot Afrikától Ausztráliáig. Hazánkban kétszer is járt. Élete vége felé, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján még hosszú turnékra vezetett egy igen jó erőkből álló nemzetközi ENSZ-zenekart (United Nations Band).

A jazz "nagykövete" 1993. január 6-án hunyt el rákbetegség következtében az egyesült államokbeli Englewoodban. Több mint hatezer gyászoló rajongó és mintegy kétszáz jazzmuzsikus kísérte utolsó útjára. A New York-i katedrálisban rendezett január 12-i gyászszertartáson a legnépszerűbb számait adták elő. "A XX. század egyik legkreatívabb géniuszát veszítette el Amerika és a világ" - írta a szertartáson ismertetett levelében Bill Clinton (megválasztott, de még be nem iktatott) amerikai elnök.

S ha már az Egyesült Államok elnökéről esett szó, álljon itt végül egy adalék Dizzy vidám lényéhez, excentrikus szelleméhez. A nyolcvanas években bejelentette, hogy indul a következő elnökválasztáson. Programpontjai között szerepelt a Fehér Ház átkeresztelése Kék (pontosabban Blues) Házzá és a nagyszerű trombitás kolléga, Miles Davis kinevezése a CIA élére.

Forrás: MTI