Michel Schneider francia író, pszichológus Marilyn: az utolsó szeánszok című könyve nem a legendás filmsztár halála körüli rejtélyekkel foglalkozik, sőt, az író úgy gondolja, hogy elolvasása után az emberek kevesebbet fognak tudni Monroe-ról, mint előtte.

A könyv egy másik enigmát boncolgat: egy nőét, aki felnőtt életének felét pszichológusoknál töltötte, aki utolsó éveiben mély, romantikus, sohasem szexuális viszonyba került Ralph Greensonnal, aki A pszichoanalitika elmélete és gyakorlata című munkájában összegyűjtötte annak összes szigorú szabályát. E szabályokat azonban éppen Monroe-val hágta át.

Schneider két olyan ember történetét akarta elmesélni, akik különböző világból jöttek, véletlenül találkoztak és annyira vonzódtak egymáshoz, hogy elválaszthatatlanok lettek.

Az 1940-60-as éves között Freud nagy hatással volt a hollywoodi színészekre, forgatókönyvírókra, rendezőkre, mint ahogyan ma sokan közülük a szcientológia vagy a New Age szektáihoz csatakoznak. Joseph L. Mankiewicz filmjei például tele voltak freudista utalásokkal, de Alfred Hitchcock sem volt mentes tőlük. Marilynt elbűvölték a szavak. Húszévesen Freudot, Rilkét, Kafkát olvasott, és egyáltalán nem az a felületes "szőke nő" volt, akinek látszani akart. És Greenson a szavak embere volt. Őt viszont vonzotta a képi világ, amelyet a színésznő képviselt.

A kedvéért megszegte szakmája szabályait. Megengedte neki, hogy az éjszaka kellős közepén telefonáljon, szeánszaik hosszú órákig elhúzódtak, Marilyn sok időt töltött családjával, Greenson gyermekeivel. A pszichológus tudatosan akarta őt a családjához kötni. Végül azonban a felesége féltékenysége miatt is, ez olyan terhes lett számára, hogy Európába menekült előle. Monroe ekkor mélyre került, újra felvette a kapcsolatot Frank Sinatrávál és maffiózó barátaival, ivott, drogozott. Schneider szerint a Monroe és Greenson közötti kapcsolatnak csak a halál vethetett véget.

A pszichiáter, akinek olyan további híres páciensei voltak, mint maga Sinatra, Tony Curtis, Montgomery Clift, Marlon Brando és Vivien Leigh, 1979-ben hunyt el. A könyv életrajz abból a szempontból, hogy megtörtént eseményeket ír le. Az író kutatásokat végzett, naplókat, kéziratokat olvasott el, tiszteletben tartotta a tényeket. Az életrajzot azonban regényesítette olyan elemekkel, amelyek "lehetővé tették a valóság megértését".

Forrás: MTI