Kilencven éve, 1917. november 17-én halt meg Auguste Rodin francia szobrász, aki először ábrázolta az emberi testet a maga természetes szépségében a lelkiállapotok és érzelmek kifejezésére.

1840. november 12-én született Párizsban. Két évvel idősebb nővéréhez olyan erős szeretet fűzte, hogy annak halála után rövid időre szerzetesnek állt. A rendház vezetője azonban felismerve képességeit a szobrászat folytatására biztatta. Legtöbb ismeretére önképzéssel tett szert, mivel a főiskolára többszöri próbálkozásra sem sikerült bejutnia, s a következő húsz évét kézművesként, épületek díszítésével töltötte.

1864-ben ismerkedett meg Rose Beuret varrónővel, aki életre szóló társa és modellje lett, bár házasságot csak 53 év együttélés után, két héttel az asszony halála előtt kötöttek. Rose hűségesen kitartott a gyakran félrelépő szobrász mellett, jóllehet az kezdetben még szellemi fejlődésben visszamaradt gyermekükkel sem sokat törődött.

Rodin 1866-ban vett részt először kiállításon, majd Olaszországban tanulmányozta Donatello és Michelangelo műveit. Bronzkorszak című alkotásával nagy vihart kavart, a kritikusok azzal vádolták, hogy élő alakról vette a gipszmintát. A hírnév 1877-ben köszöntött rá a Keresztelő Szent János prédikál című szobrának kiállítása után. A díszítőművészetek múzeumának felkérésére kezdett dolgozni a Dante Isteni színjátéka ihlette A pokol kapuján, a bronzkaput azonban élete végéig nem sikerült befejeznie. Több alakja önálló életre kelt és Rodin legsikeresebb műalkotásaként vonult be a köztudatba, ilyen A gondolkodó, A csók és az Örök tavasz.

A megbízással önálló stúdió és egyre több, jövedelmező felkérés járt, Rodin 1883-tól már tanítványokat is fogadhatott. Így került szenvedélyes, ámde viharos szerelmi kapcsolatba az akkor 18 éves Camille Claudel szobrásznővel, Paul Claudel költő nővérével. A lány szakításuk után elmegyógyintézetbe került, ahonnan soha többé nem engedték ki.

Bár Rodin munkáit a kritika olykor alaposan lerántotta, Calais városa mégis őt bízta meg a százéves háború egyik történelmi eseményét megörökítő emlékmű elkészítésével, ennek nyomán született a Calais-i polgárok szoborcsoport. Az 1900-as párizsi világkiállítás után számtalan portré-megrendelést kapott, így megmintázta Sarmiento argentin elnököt, Victor Hugót, Balzacot, Nyizsinszkijt, Clémenceau-t és G.B. Shaw-t.

1917. november 17-én halt meg Meudonban, 77 éves korában. Minden szobrát és rajzait hazájára hagyta, kívánságának megfelelően fejfájának és sírfeliratának helyére A gondolkodó másolata került.

Forrás: kultura.hu