Kertész Imre az első író, aki felolvas és dedikál a Nemzeti Színházban, méghozzá irodalmi Nobel-díja 5. évfordulójának ünnepén, 2007. december 5-én, szerdán 20 órakor. A Magvető Kiadó párhuzamosan a még nem publikált Világpolgár és zarándok című elbeszélést jelentette meg díszkiadásban.

A K. dosszié „önéletrajz két hangra”: regényes párbeszéd Kertész Imre életéről – szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadság kivívásáról, és arról, hogyan függ össze a saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal.

E páratlanul személyes könyvből megtudhatjuk, hogy a kettő szétválasztása nem is olyan egyértelmű. Meddig valóság, és honnan fikció? Szolgálhat-e az irodalom tárgyául az egyénileg megélt borzalom és boldogság, és mennyiben tartozik ez az „egyéni” mindnyájunkra, akik olvasunk – akik őt olvassuk? Milyen korban nőtt fel, milyen másikban lett íróvá? Mennyiben befolyásolták e korok és légkörök műveit, mennyi szivárgott be mindebből regényeibe, novelláiba, nem is beszélve a főhősök vonásairól: Köves Gyuriéról, az Öregéről vagy K.-éról.

„Egészében véve, én a derű pártján állok” – mondja az író. Ez a derű hatja át a K. dossziét, amely ugyanolyan „botrányos”, mint Kertész Imre egész életműve.