Vajon mit szólna Johann Sebastian Bach, ha november 22-én beülne a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe és meghallgatná, hogyan "használja" műveit (azok egyes részeit) improvizációk kiindulópontjának Fassang László és Vincent Lê Quang?
Felháborodna, hogy – legójátékként – elemeire bontják, majd másképp építik föl egyszer már tökéletes arányokkal megalkotott műveit? Bosszankodna, hogy a két zseniális muzsikus még az ő tekintélyét sem tiszteli? Valószínűleg nem. Ő, aki hol Vivaldi versenyműveit alakította orgonaconcertókká, hol saját orgonaműveiből írt concertót, a concertóból nyitótételt kantátához, ízig-vérig barokk muzsikusegyéniségként mindezt természetesnek venné. Ez a hangverseny egyszerűen modellezni fogja, hogyan hallgathatták 300 évvel ezelőtt a Bach-zenét – mintha éppen az elhangzás pillanatában születne, mintha a szerző csak improvizálna…
A minden elhangzásakor újjászülető, sosem "konzerválódó" dallamok kimeríthetetlen forrása a népzene, napjaink egyik leghivatottabb előadója pedig Palya Bea. Az ő művészetének szolgálatába állítja hangszeres és improvizációs művészetét Fassang László a hangverseny második részében.
