December 7-én, pénteken nyílik a Vágatlan változat - Festészeti pozíciók című kiállítás az Ernst Múzeumban.
Ma Magyarországon a festészet a kortárs képzőművészet egyik legismertebb műfaja. E területre van a leglátványosabb hatással a divat, a vizuális környezet; és a legváltozatosabb kínálat és kereslet jellemzi a műkedvelők és a gyűjtők körében. Éppen ezért kihívás számunkra, hogy megnevezzük azokat az új tendenciákat és jelenségeket, amelyek a festészet lehetséges útjait és értékeit meghatározzák - írja a Műcsarnok ajánlójában.
Az utóbbi években leginkább vitatott kérdés ebben a műfajban a fotográfia és a festészet viszonya volt. Eltérő nézőpontok fogalmazódtak meg arról, hogy mi az érték, a technika, a realizmus vagy akár ennek az egyik legrégebbi művészeti kifejezési formának a tradíciója. Talán be is záródtunk ezekbe a vitákba, és ez nem teszi lehetővé, hogy olyan jelenségekről is szó essék, melyek az ecsettel dolgozók alternatív elképzeléseit határozhatják meg.
Hová/hogyan tovább? A szervezők ezt a kérdést tették fel maguknak a Vágatlan változat című kiállítás alkotóinak keresése közben. Olyan álláspont megfogalmazására tettek kísérletet, mely a hazai festők munkáinak áttekintésével egy, a kortárs művészet egésze szempontjából kevéssé ismert területet mutat be.
A kiállításon látható festők koncepciója a belső lélekjelenségeket, víziókat vagy az emberi világ áttételes ábrázolását tekintik kiindulópontnak. Munkájukban nagy szerepet kap a technika szabad, nem a valóság reproduktív ábrázolását, hanem sokkal inkább a festőiség kérdését előtérbe helyező alkalmazása. A művek sokszor elszakadva az olaj és vászon hagyományos anyagaitól olyan megoldásokat keresnek, amelyek a világ ábrázolásában nem az objektív leképezést, hanem a szubjektív szemléletet helyezik előtérbe.
A bemutatkozó alkotók részint már a hazai művészeti színtér ismert, meghatározó szereplői, részint azonban fiatal, frissen végzett vagy kevésbé szem előtt alkotó művészek. A kiállítás és a hozzá kapcsolódó kísérő kiadvány egy fiatalabb generáció látásmódját, a festészeti tradíciókhoz való kapcsolódásmódját mutatja fel, és dokumentálja egyben. Munkáikat, törekvéseiket lehetetlen lenne egyetlen szóval, terminussal meghatározni; számos referenciapontjuk van, közös bennük a szubjektív valóságfelfogás, az erős vízióteremtés, a hagyomány analitikus vizsgálata.
Kiállító művészek: Csató József, Chilf Mária, Csurka Eszter, Hatházi László András, Király Gábor, Korodi János, Moizer Zsuzsa, Katharina Roters, Sas Miklós, Szabó Dorottya, Szentgróti Dávid, Varga Emőke
