Nem is olyan régen volt száz esztendeje, hogy megszületett Gustav Machaty filmrendező – ez a hír valószínűleg csak keveseknek mond valamit. Pedig Machaty a filmtörténet ismerői számára hasonló fogalom, mint Szergej Eizenstein vagy Orson Welles.

Az ambiciózus fiatal cseh rendező 20 és 23 éves kora között ösztöndíjat kapott Hollywoodba, és már az 1929-ben készült „Erotikon” című filmjében megengedte magának (és a közönségnek) azt, amit előtte senki sem: a mezítelen női testet a kamera, és ezzel a többezer civil szempár számára is láthatóvá tette. A meglehetősen szokatlan szépség-ábrázolást 1933-ban az „Extázis” c. filmjében folytatta a rendező: erről a filmről maga Ingrid Bergman is több helyen beszél: „Egyszercsak megértettem, hogy a mezítelen női test a filmvásznon sokkal többet jelenthet, mint a háborús jelenetek élethű forgatása vagy akármilyen western-hajsza...”

Az „áldozatkész” hölgy Hedvik Kiesler osztrák színésznő volt, aki később hozzáment az akkoriban világhírű Lamarra milliárdoshoz. A féltékeny férj az Extázis minden kópiáját felvásárolta, hogy asszonykájának bájait ne nézegesse az egész világ. A cseh „erotikus vitalizmus” azonban még csak nem is Machaty felfedezése volt: a harmincas évek elején több olyan cseh filmalkotás született, amely már előlegezte a későbbi merészséget. Hogy a dolog jelentőségét megértsük: ugyanebben az időben a filmgyártás amerikai Mekkájában cenzori bizottság működött annak érdekében, hogy semminemű erotikát sejtető jelenet ne kerülhessen a filmvászonra ill. a celluloidszalagra. A cseh színésznő-csillag, Divá Bára elölről-hátulról megmutatta bájait a hazai közönségnek, amikor Amerika arra várt, hogy az isteni Marilyn Monroe megmutassa lábait, és egy csoport nudista az Ezüst szél című filmben ott szaladgált a kamera előtt, amikor az óceán másik felén egy Hitchcock filmből kivágatták a cenzorok azt a jelenetet, melyben a főszereplőnő fekete alsóneműben van szobájában...

Machaty Amerikában fejezte be pályafutását, 1963-ban halt meg. Életének utolsó negyedében jelentéktelen filmecskéket készített csupán, természetesen az ameriaki igényeknek megfelelően odahagyva a női test minden fedetlen szépségét. Sokak szerint az erotika azóta teljesen értelmét és célját vesztette a filmművészetben és nem csupán a pornó miatt: egyszerűen képtelenek a rendezők megtalálni a helyes mértéket. Egy cseh kritika szerint a filmművészet legelső és legutolsó igazán szép erotikája egyaránt Csehországban született: az első az Erotikon, az utolsó pedig a Sörgyári Capriccio volt. Ha ez utóbbira gondolok, feltétel nélkül igazat adok a véleménynek...