Nyolcvankét évvel ezelőtt új ország jelent meg Európa térképén – és immár közel tizenöt éve, hogy ezt az államot hiába keressük az atlaszokban. Október 28-a – a Csehszlovák állam megszületésének napja - az egyik utódállamban ma nemzeti ünnep, a másikban egyszerű hétköznap.
Csehszlovákia az Osztrák-Magyar Monarchia romjain jött létre, és kétségtelenül egy álom hihetetlen, csodás megvalósulását jelentette sokaknak. A csehek az 1867-es kiegyezést követően úgy érezték, elárulták őket – minden addigi törekvésük arra, hogy a monarchián belül egyenjogú partnerekké váljanak, megszűnt. Pedig a hármas egyenlőség iránti vágyuk nem volt alaptalan – gazdaságilag a monarchia hajtóerejének számitottak.Mindhiába léptek fel újabb és újabb tervezetekkel – a kiegyezés végleg megpecsételte sorsukat a birodalmon belül. És mindebből egyszerre csak – szinte egyik napról a másikra – nem csupán egy önálló állam jött létre, de az eredeti álmokhoz képest még a Kárpát-alja egy részével is gazdagodott az új ország területe. Ahogyan egy akkori ismert politikai zsurnaliszta feljegyezte naplójában: „Képtelen vagyok elhinni. Eddig minden reggel úgy ébredtem, mint egy alárendelt ország polgára, most pedig a szabad csehszlovák állam polgára vagyok! Mese, varázslat!”
Igen, mindaz, amit Masaryk, Benes és Stefanik végül kiharcoltak, a csehek és a szlovákok számára hihetetlennek látszott. A csodában főszerepe volt a világháborúnak, valamint a „csehszlovákok ősatyjának”, Tomás Garrigue Masaryknak. A mindmáig legnagyobb tiszteletben álló első csehszlovák köztársasági elnök kezdeti törekvései a monarchia feldarabolására sokáig nem jártak sikerrel. Memoranduma, melyet Jan Hus halálának 500. évfordulójára adott ki egy független Csehország megteremtésének érdekében, még süket fülekre talált az európai diplomácia berkeiben.
Az elkövetkező években számos kisérletet tett a csehek és szlovákok közös államának megteremtésére, ám az igazi eredményt az első világháború okozta törés hozta csak meg. 1918 június végén elsőként a franciák, majd az angolok és az amerikaiak is a diplomácia legfelsőbb szintjén foglalkoztak a kérdéssel. Még ebben az évben Masaryk, Benes és Stefanik teljes győzelmet értek el: október 18-án papiron megszületett az új állam, azaz tiz nappal megelőzve a hivatalos kikiáltást!
A monarchia koporsójába vert utolsó szeget 1918 október 27-én verték be, amikor Andrássy külügyminiszter – Károly császár nyomására – engedett Wilson béke-feltételeinek. A hirtelen fordulatra a csehek már régesrégen felkészültek: más volt azonban a helyzet a szlovákoknál. 1918 szeptemberében ugyan megegyeztek a csehekkel a kapituláció esetén létrehozandó új államról, a szlovákoknál ennek ellenére semmiféle hivatalos állami szervezet nem jött létre a dolog politikai intézésére. Minderre október 30-án került sor Martinban. Aznap este érkezett meg Budapestről Milan Hodza, és szinte sokként érte az ottaniakat a friss hir, amely szerint Prágában kikiáltották az önálló Csehszlovák köztársaságot.
Csehszlovákia kikiáltásakor nemzeti állam volt, melyben a csehek és szlovákok egyetlen nemzetként szerepeltek – másképpen nem lehetett volna megindokolni születését. Az új államalakulat ugyanis éppen annak jegyében jött létre, hogy megszüntesse a háború elsődleges okaként számontartott soknemzetiségű hatalmakat. És ez volt a későbbi gondok elsődleges forrása: a csehek ugyanis hittek ebben az ideában, a szlovákok számára viszont kezdettől fogva egyfajta érdekházasságnak számitott az egész. Akkoriban azonban ez nem jelentett különösebb problémát, mivel mindkét nép tudta, hogy enélkül nem jöhetett volna létre az új állam. És, ami talán ennél is fontosabb: a csehek számára az új ország a németek uralta Közép-Európa kialakitását tette lehetetlenné, a szlovákoknak viszont a teljes „magyarizáció” rémképének eloszlatását jelentette.
A későbbiekben természetesen minden rejtett ellentét felszínre került: ennek köszönhető, hogy a Bibó István által a két világháború közötti időszak demokratikus szigetének nevezett államalakulat mindössze 74 éves koráig létezett. 1992-ben ezt a csehek sajnálták inkább – ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a korai halál kárszenvedői inkább a szlovákok... Ezt igazolják a közvélemény-kutatások is.
