Albert King a blues három nagyszerű királyának egyike volt - B. B. Kinggel és Freddie Kinggel együtt. Közülük King, aki Jimi Hendrix, Eric Clapton példaképe volt, éppen tizenöt évvel ezelőtt halt meg. A Born Under a Bad Sign című száma máig a műfaj egyik alapműve.
Albert Nelson, ahogy a kitűnő gitárnyűvő, énekest és dalszerzőt eredetileg hívták, Mississippi állambeli Indianolában született 1923. április 25-én, s 1992. december 21-én, szívroham következtében hunyt el.
Kölyökkorában kezdett, ahogy sokan mások a Mississippi deltavidékén, egyebek között szivarosdobozból bütykölt hangszeren. Első "igazi" gitárjához tizenhatéves korában jutott hozzá. Gospel-együttesekben kezdte, itt sajátította el az alapokat. Később Blind Lemon
Jefferson és más öreg zenészek hatására került közelebb a blueshoz. Bekerült Jimmy Reed együttesébe, itt azonban dobosként kellett "szolgálnia".
Bár nem volt későn érő típus a zenében, elég későn vált szélesebb körben ismertté. Első lemezét, rajta a Bad Luck Blues című dalával, 1953-ban készítette, már túl a 30. születésnapján. Ezen a felvételen természetesen énekelt és gitáron játszott. Nemcsak arról ismerték fel, hogy balkézzel gitározott.
Az első lemezt nem követték azonnal továbbiak - jó néhány év telt el a következő korongjának megjelenéséig. A The Big Blues az 1962-es évszámot viselte, majd negyven évvel ezelőtt hozakodott elő a "Born Under a Bad Sign" című lemezzel. Ennek címadó szerzeményét azonnal "elorozta" a nem sokkal korábban alakult Cream is, később Jack Bruce szólóban is felvette műsorára. Gitárjátéka mellett reszelős hangját is kedvelték.
Összesen mintegy húsz sorlemeze és jó néhány válogatásalbuma jelent meg. Leghíresebb dalai között feltétlenül említést érdemel a Laundromat Blues, a Crosscut Saw, az Oh, Pretty Woman és az 1961-ben a listákra is felkerült Don,t Throw Your Love On Me So Strong. Híresebb albumai között emlegetik a "King Of The Blues Guitart", a "The Huntert" és a "Live Wire/Blues Powert".
A hetvenes évektől Albert King megpróbálta becsempészni a zenéjébe a funkys hangzást, de a bluesos útról soha nem tévelyedett el.
Többször játszott együtt "névrokonaival", B. B. Kinggel és Freddie Kinggel, egyik ilyen közös zenélésüket évekkel ezelőtt bemutatta az HBO. A fehér zenészekkel is szívesen pengetett együtt, többek között Eric Claptonnal és a fiatalon elhunyt Stevie Ray Vaughannal, Steve Cropperrel és Gary Moore-ral is.
Lemezen rögzített nagyszerű koncerteket adott többek között a San Franciscó-i Fillmore Westben és Montreux-ben. Gyakran koncertezett Európában is. A nyolcvanas évek közepén bejelentette visszavonulását, de visszatért és egészen haláláig nem tette le hangszerét.
Forrás: MTI
