Az óév búcsúztatásához számtalan népszokás kapcsolódik. Tájegységenként eltérnek a vidám és többnyire tréfás mondókák, amelyek az ünnepi ceremóniát kísérik. A hajdúságiak - egykori életformájuknak megfelelően - a pásztorkodással összefüggő szokásokat elevenítik fel ma is, szilveszterkor.

A szilveszteri népszokások fontos eleme a zajkeltés, hiszen manapság is dudáktól, petárdáktól, tűzijátékok hangjától mennek világgá a kutyák az óévbúcsúztatón. Nem volt ez másként régebben sem, csak a hangkeltő eszközök voltak mások, a kornak megfelelőek. A Hajdúságban - ahol igen sok ember talált megélhetést állatok őrzéséből, pásztorolásából - természetes volt, hogy e mesterség kellékeivel csaptak éketelen zajt.

Hajdúdorogon például kongatással búcsúztatták az óesztendőt a pásztorfiúk. Az udvarokban engedélykérés után a dudás fújta az "Óh, szép Jézus..." kezdetű éneket, mialatt a többiek karikás ostorral pattogtatva, csengővel, kolomppal és egyéb lármázó eszközökkel szaladgáltak. A háziaktól igyekezetükért pénzt vagy kalácsot kaptak. Gulyaforgatást is rendeztek, amikor megkérdezték a háziakat: "Megfordíthatjuk a Szent Péter csordáját?" Kongattak, énekeltek. Tréfás versekkel kérték az adományt: "Bemennék én tihozzátok,/ Ha van jó erős pájinkátok,/ De ha nincsen pájinkátok,/ Be sem megyek tihozzátok."

Hajdúhadházon így kérdeztek: "Most jöttem a Hortobágyról, szabad-e megtéríteni a gulyát?" Pergőztek, csergettek, dudáltak. Jutalmul bort, pénzt kaptak. A gulya haladási irányának megfordítása a pásztormesterség egyik eleme volt. Hiszen, ha a legelésző állatok a tilosba mentek a figyelmetlen pásztor miatt, azonnal vissza kellett fordítani őket, mielőtt a másik föld tulajdonosa észrevette volna.

Hajdúszoboszlón a szilveszteri zajcsapáshoz történelmi magyarázatot adnak. Egy török támadás sikeres elhárításának az emlékére tartják - ahogyan ők mondják - a csergetést. Délután öt óra körül minden pásztor a piacra ment ostorát durrogtatva, ahol éktelen zajt keltettek. Kolomppal, dudával, lövöldözéssel, kinek milyen zajos szerszáma volt. A hagyomány egyik változata szerint a törökök 1660. december 31-i támadása alkalmával az asszonyok összeverték a tepsiket, meghúzták a harangokat, és a nagy zajjal elűzték el a törököket. Egy másik legenda szerint a hajdúk török martalócokat üldöztek. Amikorra visszatérhettek, köd ereszkedett a vidékre. Az otthon lévők - miután sokáig várták a vitézeket - rájöttek, hogy azok eltévedtek. Ekkor nagy zajt csaptak, hogy a hang irányát követve hazataláljanak. Azt mondták a régiek, hogy csergetve temetik az óesztendőt. A szokást Hajdúszoboszlón felelevenítették, s azóta része a fürdővárosiak szilveszteri programjának is.

Forrás: MTI