Vlagyimir Viszockij orosz színész, költő, énekes, a brezsnyevi korszak önpusztító életet élt művész-fenegyereke emlékére nyílik kiállítás egy hét múlva, január 11-én Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).

A moszkvai alkotó születésének hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett tárlat A különc bolygó - Vladviszockij 2008 címet viseli. A cím arra is utal, hogy a művészről halála után egy kisbolygót neveztek el. A Mars és a Jupiter között 1986-ban felfedezett Vladviszockij nevű égitest stilizált mása a kiállítótérben várja majd az érdeklődőket.

A tárlat az 1938 és 1980 között élt különc alkotó szellemiségét képekkel, hangdokumentumokkal, filmekkel és számos Viszockij-gondolattal, vers- és dalrészlettel idézi majd meg, a kor hangulatát pedig 1970-es évekbeli szovjet tárgyakkal, egyebek mellett egy eredeti zenegéppel teremtik meg. A tárgyak az intézmény tájékoztatása szerint az oroszországi lét, a szovjet-orosz valóság szinte teljes művészi keresztmetszetét, a brezsnyevi éra sajátosságait mutatják be.

Eredeti Viszockij-relikviákat a budapesti tárlaton nem tudnak kiállítani, mivel a 2008-as esztendő Oroszországban Viszockij-emlékév, így a tárgyak főleg ottani programokon szerepelnek.

A PIM egyik termében Viszockij-filmeket vetítenek. Egyebek mellett látható lesz Mészáros Márta filmjének (Ők ketten, 1977) azon egyedülálló jelenete, amelyben Viszockij és felesége, Marina Vlady, orosz származású francia színésznő együtt látható.

Vlagyimir Viszockij 1938. január 25-én született Moszkvában. A Jurij Ljubimov nevével fémjelzett moszkvai Taganka Színház vezető színművésze volt, de ismert lett szókimondó költőként, énekesként is. A "nagy szovjet pangás" éveinek hangulatát tükröző dalait egy héthúros gitárral kísérve énekelte szerte a Szovjetunióban. Milliók rajongtak érte, és sokan példaképüknek tekintették a karizmatikus személyiségű, tragikus sorsú legendás művészt, a korszak egyik ellenkulturális ikonját. Egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághős és látványos sikerű színházi előadások, tévéfilm-sorozatok sztárja.

A hatvanas-hetvenes években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, de az egykori szocialista országok értelmiségi körei, másként gondolkodói között is. Százezrek kísérték utolsó útjára, temetése néma tüntetés volt a rendszer embertelensége ellen. A várhatóan nyárig látható kiállítást Viczai Péter, Viszockij életművének kutatója rendezte.