Ő a magyar rock "fekete embere", három és fél évtizede csak fekete öltözékben látni őt. Persze Török Ádám - Ádi, Gyugyó, Török bácsi, ahogy tetszik - korántsem nevezhető fenyegetően komor jelenségnek: ő maga az élet, az energia, a zene két lábon járó öröme.
A Mini együttes alapítója és vezetője szombaton ünnepli 60. születésnapját, két héttel később pedig a nemes évfordulónak a színpadon is hangot ad: bandájával, volt zenésztársaival és barátaival, valamint gitáros fiával, Péterrel együtt szuperkoncertet ad január 26-án a Petőfi Csarnokban.Ádámnak nem ez az egyetlen évfordulója: 40 éve alapította a Minit, amelynek 30 éve jelent meg az első albuma, a Vissza a városba. Húsz esztendeje annak, hogy kijött első szólólemeze, az Alligátor, de nevezetes év volt számára 1998 is, amikor 15 év szünet után ismét összeállt a Mini és akkor tartotta saját félévszázados fennállásának emlékezetes 50/30 koncertjét.
"Az egész életemet kitölti a Mini és annak leágazásai, a zene, a dalok, a koncertek. Ehhez kötődik magánéletem is, összes feleségem, barátaim, a Bem-rockpart-Tabán-Budai Vár háromszögben, néhány száz négyzetméteren zajlott minden. Most egy kicsit távolabb lakom, a Komjádi-uszoda környékén, de régebben 20 évig idejártunk focizni. Nagyon lokális és lokálpatrióta vagyok a zenében is, ragaszkodom a magam teremtette világhoz. Csinálhattam volna mást is, de úgy érzem, adtam valamit az embereknek, írtam néhány olyan dalt, mint a Kereszteslovag, a Vissza a városba, a Gőzhajó, amelyek most már átívelnek több generáción. Mostanában kezdek rádöbbenni arra, hogy ha sziszifuszi munkával is, de 40 év alatt felépítettem egy életművet" - mondta az MTI-nek adott interjúban a fuvolás-énekes, aki ugyan nyitott a zenei és hangzásbeli újításokra, de mindig visszatért a rock-blues-hoz és közép-európai, bartóki ihletésű gyökereihez.
A Mini közösségteremtő erejéről sem szabad elfeledkezni: az egyetlen olyan magyar zenekar, amely körül olyan tábor alakult ki a Bem-rockparti, a tabáni, korábban a Budai Ifjúsági Park-béli közönségéből, amelynek összetartozása legfeljebb az amerikai Grateful Dead legendás követőihez, a "Deadheadekhez" hasonlítható. Ádám szerencsésnek mondja magát, hogy első közönsége a "Ratkó-gyerekek" igen népes nemzedékéből került ki, akik akkor is hűek maradtak az együtteshez, a közös élményekhez, ha a világ túlsó végére kerültek Amerikától Indonéziáig, de ma már ott vannak az első generáció gyermekei sőt, lassan unokái is.
A muzsikus immár nemcsak a koncerteken, hanem honlapján keresztül is (www.torokadam.hu) tartja híveivel a kapcsolatot. Azt is szerencsének nevezi, hogy pályafutása során sikerült megtalálni mindig azokat a zenészeket, akikkel a legjobban egymásra tudtak hangolódni, és büszkén vallja, hogy olyan neves muzsikusok bontakoztatták ki tehetségüket a Miniben, vagy az 1990-es évek csapatában, a R.A.B.B.-ban, mint Závodi János, Papp Gyula, Tátrai Tibor, Németh "Lojzi", Zsoldos Tamás, Muck Ferenc vagy Mohai Tamás.
A Mini mindig élőben nyújtotta a legnagyobb élményt és Ádám imád koncertezni. Átlagosan ma is évi 100-120 fellépése van. Mostanában gyakran játszik bandája mellett duóban Horváth Mihály szájharmonikással is. Számára a színpad gyógyító energiával ér fel, amikor zenél, ismét húszévesnek érzi magát. Úgy gondolja, hogy még jó ideig képes lesz játszani, és nem is akar visszavonulni mindaddig amíg úgy érzi: jól tud "megszólalni". Folyamatosan felveszi koncertjeit, hogy mindig tudja, a hangzás megüti-e az ő "háklija" által kitűzött mércét.
Török Ádám születésnapját nemcsak a koncert teszi ünnepivé: könyv jelent meg munkásságáról, elkészült egy bakelit (!) LP, amelyen a Mini 1970-es évek elején született kislemez-, és rádiófelvételei hallhatók és egy új CD is, amelyen kiadatlan stúdió- és koncertdarabok mellett egy új dal, az Andalúz éjszaka is hallható lesz, ami a Kereszteslovag XXI. századi folytatásának tekinthető.
Forrás: MTI