A 2008-as év első bemutatójára készül a Bárka Színház: Csehov darabja, a Sirály személyes vallomás a szerelemről, a színházról. Szász János rendezésében január 25-től lesz látható az előadás.

„Színhely (fizikai): egy birtok a semmi közepén, egy tó partján. Fából eszkábált színpad, háttérként a Holddal, ha felkél. Szél. Színhely (mint szellemi közeg): a művészet nevű kietlen pusztaság, melyet egymásra ragadozó aprócska, torz szörnyek tesznek népessé, és a maguk módján talán lakályossá is. Idő: a század vége felé. Hogy melyik század, mindegy, a lényeg a vége felé. Szereplők: álmodozók, akik arról álmodoznak, hogy nem álmodoznak többé – illetve azok, akik még csak nem is álmodoznak, bár néha elálmodoznak azon, hogy milyen jó is volna álmodozni. Cselekmény: az álmodozók álmodoznak, álmaik valóra válnak és elpusztítják azokat, akik álmodják őket", áll a Bárka honlapján megtalálható szinopszisban Csehov egyik legsikeresebb művéről.
Ez a mű ugyanakkor sokkal több ennél. Az alaphelyzet: a színház, mint világfelfogás. Minden színjáték, minden figura szerepet játszik. Az életük csupa nagyjelenet. A dráma szerint mindenki szerelmes, csak mindenki másba: Trepljov Nyinába, Nyina Trigorinba, Trigorin a függőségi viszonyuk miatt Arkagyinába. A saját maguk számára eljátszott szerelem is csupán illúzió, amelyben kegyetlen őszinteséggel megtalálható Csehov szerelemfelfogása. Csak szomorú, tragikus formában létezik, nem hoz boldogságot, a szenvedély csak délibábokra épül.
A dráma címe, a sirály vitathatatlanul a szabadság szimbóluma. A vitára csak az adhat okot, hogy kit szimbolizál, Nyinát vagy Trepljovot? Nyina igazi harcosként beteljesíti álmát és színésznő lesz, ugyanakkor boldogtalan, hiszen a színházért mindent fel kell áldoznia. Trepljov törekszik a tökéletes szabadságra, menekül anyja béklyóitól, a vidéki lét passzív tehetetlenségétől. A drámában van egy mondat, miszerint Trepljov lehet a sirály. Nyina szájából hangzik el a negyedik felvonás végén, hogy „Én sirály vagyok. Nem, nem az... Emlékszik, lelőtte azt a sirályt?” Trepljov a sirály lelövésével már az első felvonásban előrevetíti öngyilkosságát (ez a „pisztoly a falon” effektus).
A sirály felfogható a fiatalok útkeresési lehetőségeként is. Trepljov elméletben radikális forradalmár, újító, aki szeretne kitörni a múlt nyomasztó árnyékából, de tragédiája a cselekvésképtelensége. Trepljov és Hamlet figurája sokban hasonlít egymáshoz. Ez azért érdekes, mert mindkét figurát Balázs Zoltán formázza és formázta meg a Bárka Színházban. Mindkét hős bukásra ítéltetett, hisz a múlt értékeitől radikálisan elhatárolják magukat, lázadó természetük, pedig egy filozofikus, nem cselekvő alakban testesül meg, mely állandó vívódásaikat is érthetővé teszi.
A drámában fontos Trepljov és Trigorin ellenpontja. Trepljov harcos típus, aki segítség nélkül akar sikeres író lenni. Trigorin, már sikeres író, érdekember, aki kihasználja az adódó helyzeteket és az embereket, hogy céljait elérje. Nem töpreng. Nem filozofál. Cselekszik.
Felmerül a kérdés, hogy kettejük közül melyik a 21. század emberének példaképe? Trepljov nem lehet, hiszen mai dinamikus, pörgős életfelfogásunkhoz nem illeszthető a depresszióba hajló filozofálás. Nos, akkor Trigorin a példakép? A törtető, mindenkin átgázoló, önmegvalósító figura képviseli a napjainkban követendő mintát?
Szász János neve és tehetsége garantálja, hogy nem a sztereotípiáknak megfelelő Csehov darabra, hanem egy izgalmas és tartalmas előadásra vált jegyet, aki ellátogat a színházba. A szereposztás érdekessége, hogy Trigorint, a befutott írót Alföldi Róbert alakítja, aki 2008. július 1-jétől a Nemzeti Színház igazgatója lesz. A Trepljovot alakító Balázs Zoltán a független Maladype Színház vezetője, és most bizonytalan helyzetbe kerülhet, hiszen eddig Alföldi a Bárka igazgatójaként játszóhelyet biztosított a társulatnak.
Remélhetőleg valós feszültségeknek lehetnek szemtanúi a nézők!