Mi emlékeztet mindmáig arra A táncz című, 1902-ben bemutatott produkcióra, amelyet Pekár Gyula készített egy tudományos előadás illusztrálásához? Egy plakát, néhány metszet és egy díszes emlékalbum, amely jelenleg az Andrássy úti KOGART Ház földszintjén látható, a magyar film 100 éves történetét áttekintő, nagyszabású kiállításon.
Itt, a magán kultúrpalota földszintjén indul a korszakokon átívelő izgalmas filmtúra. A régi táncemléktől tovább is léphetünk a magyar filmgyártás kezdetének ünnepéhez: 1912. október 14-én vetítették le a közönségnek Kertész Mihály Ma és holnap című első teljes műsort kitöltő játékfilmjét. "A három felvonásra osztott mozgófilmkép-dráma a fővárosi élet mozzanatival foglalkozik" - ismertette az Apolló filmszínház korabeli plakátja.A harmincas évekig tartó némafilm-korszakon a sztárok és rendezők kinagyított portréi között haladunk át, hogy megérkezzünk egy újabb mérföldet jelölő állomáshoz, Lázár Lajos románcához, az 1931-ben készült Kék bársonyhoz, amely az első magyar hangosfilm címkéjét viseli.
Az emeletre lépve a magyar film történetének legismertebb korszakain rághatjuk át magunkat. Elénk ugranak Szabó István Szerelmesfilmjének kellékei: az úttörőruha, a fekete tárcsás telefon vagy a szánkó, amelyekkel itt a kiállításon is találkozhatott a női főszereplő, Halász Judit. Az Egri csillagok vitézi jelmezén, A tizedes meg a többiek savanyúsággal tömött spájzpolcán, (amelyet a filmbeli kiszólás, "Az oroszok már a spájzban vannak!" tett halhatatlanná), és az 1951-ben bemutatott, első magyar színes rajzfilm, A kiskakas gyémánt félkrajcárja kézzel festett plakátján is megakad a szem.
A harmadik szint az utóbbi két évtized filmes emlékeit őrzi. A beépített flatron tévén Kern játszik a zongoránál, beljebb lépve pedig a legifjabb filmes nemzedék produkcióinak relikviái kalauzolnak.
"Különböző kulturális események sűrűn vannak Budapesten, köztük mozisok is, de én ilyen tömeget, ennyi embert, ráadásul a szakmának a legillusztrisabb képviselőit így együtt még nem láttam: rendezőket, producereket, filmembereket, kritikusokat. Ez azt jelenti, hogy habár úgy látszik, mintha a film az új század elején elveszítené népszerűségét és presztízsét, még mindig van tömegbázisa" - mondta Veress József, A magyar film története című szakkönyv szerzője az MTI munkatársának.
A szakíró úgy értékelte, hogy a magyar film, amely száz éves, olyan fokon életképes, annyi sok értéket mutat fel, hogy megérdemli azt a kiemelt figyelmet, amit a kiállítás szentel neki. Szakmai szemmel Veress úgy ítélte meg, hogy olyan gonddal, figyelemmel összeállított válogatást kap a látogató, ami páratlan a korábbi jubileumokkal kapcsolatban rendezett hasonló kiállításokkal összevetve.
"Az anyag is a lehető legváltozatosabb. Lencsó László kollégám, a kiállítás főrendezője szakértelemmel, igényesen és szeretettel végezte ezt a munkát. Az arányokra is ügyelt, hogy minden műfaj képviselve legyen: a dokumentumfilm és az animáció éppen úgy premier plánba került, mint a játékfilm" - magyarázta Veress, hozzáfűzve, hogy bár a magyar film felett egyesek a lélekharangot is megkongatták, ez a kiállítás impulzusokat adhat, mert az új kísérletek is láthatók a falakon.
"A KOGART keresett meg bennünket ezzel a lehetőséggel. Azért is kaptunk az alkalmon, mert a Magyar Nemzeti Filmarchívumban óriási értékeket őrzünk, amelyeket nem tudunk a nagyközönségnek bemutatni - magyarázta Lencsó László, a kiállítás rendezője. Kifejtette, hogy a rendezés koncepciója a kronológia és a lehetőségek szerinti teljességre törekvés volt.
A főkurátor elárulta, hogy a tárlat két része áll különösen közel hozzá: a némafilmes rész, nemcsak azért, mert ennek plakátművészetével foglalkozik, hanem azért is, mert ennek a korszaknak más a súlya, hiszen kevés tárgyi emléke maradt. A Huszárik Zoltán két nagy filmjének, a Szindbádnak és a Csontvárynak szentelt sarkot is igyekezett különös figyelemmel berendezni.
A Magyar film 100 éve március elejéig tanulmányozható, csodálható a KOGART palotában.
Forrás: MTI
