Talán, ha nincs az a hatalmas reklámkampány, és nem néznek velem naponta farkasszemet a leendő főszereplők a különböző napilapok negyed, vagy féloldalas hirdetéseiről…

Talán, ha a haver nem mondja le előző este a régen tervezett sörözést, kedvenc kiskocsmánkban…

Talán, ha kicsit több fényképet készít rólunk a fotós a néhány nappal korábbi esküvőnkön és így tovább tart a „vetítés” a DVD-n, a nálunk vendégeskedő szülők részére azon az ominózus péntek estén…

Szóval, ha nincs ez a sok „ha”, akkor ma valószínűleg nem vagyok Lost-függő! De hát így alakult az életem, következésképpen ma már én is azok táborába tartozom, akiket rendszeresen a képernyő elé ültet az Oceanic Airlines 815-ös járatának túlélőiről készült és ma is készülő megasorozat.

Igaz, a sorozatot adó különböző „hárombetűs” televíziós csatornákat nálunk nem lehet fogni, így csak az egyik országos kereskedelmi televízióban követhetem figyelemmel a szigeten rekedt túlélők mindennapos küzdelmét a természettel és a „többiekkel”. Vagyis pillanatnyilag még csak a harmadik évad tizenhatodik részéig ismerem az eseményeket. Addig, amíg az óceánparti táborba visszaérkezik Jack, Kate, Sayid és Juliet…

Persze az amerikaiak megint szerencsésebbek nálunk, hiszen a tengerentúlon január 31-én már a negyedik évfolyam első epizódját nézhették meg a Lost fanok. A felmérések szerint több mint tizenhatmillióan ültek le a képernyők elé – ez még akkor is szép szám, ha tudjuk, hogy a forgatókönyvírók hosszú hónapok óta tartó, s talán a napokban véget érő sztrájkja miatt jelenleg szinte egyetlen sorozat sem fut az amerikai televíziós csatornákon –, hogy ismételten egy órát izgulhassanak Hurley, Charlie, Sawyer és társaik sorsán.

Apropó Sawyer. A sajátos karakterű, néha fullbunkó, máskor aranyember szigetlakót alakító Josh Holloway a napokban nyilatkozott az egyik amerikai televíziónak. Elmondta: a túlélők sorsát még a színészek sem tudják előre, azt bizony hétpecsétes titokként őrzik a forgatókönyvírók és a producerek. E cikkből egyébként más is kiderült. Nevezetesen: az alkotók összesen hat évadot terveznek…

Na, ez verte ki nálam a biztosítékot. Ugyanis egyre inkább azt érzem, hogy behúztak a csőbe. Mégpedig nagyon. Hiszen 2005-ben, a magyarországi premierkor azt dobták be a köztudatba, hogy alig két évad alatt választ kapunk minden titokra. Aztán hamar kiderült: csak a harmadik idény végén tudhatjuk meg, mit keresnek a szigeten a Sidneyből Los Angelesbe tartó repülőjárat túlélői. A következő infó pedig arról szólt – valamikor abban az időben, amikor elkezdték a nálunk harmadik szériát vetíteni – , hogy a negyedik szezon végén már holtbiztos”tudni lehet majd mindent. Most pedig már hat évadról beszélnek… Kíváncsi vagyok, jövőre miről szólnak majd a hírek?

Persze igazuk van az alkotóknak, a csúcson kell abbahagyni, s hat széria tökéletesen elég arra, hogy egy másodpercig se lanyhulhasson az izgalom, ugyanakkor ne legyen unalmas egy-egy epizód. A tervezett zárásig azonban még jó néhány rejtélyre választ kell adniuk. Az egyik internetes oldalon összeszedték, vajon hány titkot is rejt a sziget. Az oldal szerkesztői negyvennyolcig számozták a rejtélyeket, de a fórumozók folytatták a sort, s több mint hatvan kínzó kérdést tettek fel az elvarratlan szálakkal kapcsolatban.

Remélem, három év múlva valamennyire választ kapok…