Százhuszonöt éve, 1883. február 13-án halt meg Richard Wilhelm Wagner német zeneszerző, a zenetörténet egyik legnagyobb hatású mestere.

1813. május 22-én született Lipcsében egy hivatalnokcsalád kilencedik gyermekeként, apja fél évvel később meghalt. Színész nevelőapja festőnek szánta, őt azonban a zene és a színház vonzotta, rajongott Shakespeare-ért, Weberért és Beethovenért. Muzsikáját először egy lipcsei cukrászdában játszották, egy barátja szerkesztett fúvós hangszerekre egyveleget dallamaiból.

Wagner 1831-ben beiratkozott a lipcsei egyetemre, elkezdett rendszeres zeneszerzést tanulni s a radikális eszmékért lelkesedett. 1836-ban feleségül vette Minna Planer színésznőt, a következő éveket Königsbergben és Rigában töltötte. Adósságai miatt szökni kényszerült, a Londonba tartó hajó viharos útja ihlette a bolygó hollandi témáját. Londonból Párizsba ment, ahol nyomorgott, éhezett, s megjárta az adósok börtönét is. Élete 1842-ben vett fordulatot, amikor Drezdában sikerrel mutatták be a francia opera hagyományait követő Rienzit, s szász királyi karnaggyá nevezték ki. 1844-ben került színre az első igazán "wagneres" opera, A bolygó hollandi, majd a következő évben a Tannha:user.

A nyughatatlan komponista 1849-ben aktív szerepet játszott a drezdai forradalomban, ezért száműzték. Svájci emigrációjában kezdődött barátsága Liszttel, aki Weimarban (Wagner kényszerű távollétében) sikerre vitte a Tannha:usert, majd a Grál-mondát feldolgozó Lohengrin premierjét dirigálta, még később apósa lett. Wagner ekkor kezdte el tervezni A Nibelung gyűrűje című, általa zenedrámának nevezett sorozatát (A Rajna kincse, A Walkür, Siegfried, Istenek alkonya). A Trisztán és Izolda témáját mecénása felesége iránt érzett beteljesületlen, de házassága felbomlásához vezető szerelme ihlette.

1862-ben amnesztiát kapott, s ő II. Lajos bajor király hívására diadalmenetben vonult be Münchenbe. Itt újabb szerelmi botrányba bonyolódott, elszerette Hans von Bülow karmester feleségét, Liszt Cosimát, akit 1870-ben vett el. Luzern melletti kastélyukban fejezte be Wagner legderűsebb operáját, A nürnbergi mesterdalnokokat, illetve a Nibelung-tetralógiát, s fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy önálló színházat alapítson művei megszólaltatására. Ebből az elképzelésből nőtt ki a Bayreuthi Ünnepi Játékok, itt mutatták be 1882-ben a kelta tárgyú, szakrális jellegű Parsifalt. Wagner 1883. február 13-án halt meg Velencében.

A nagy hatású zenei újító műveire jellemző az ellenpontozásos szerkesztés, a vezérmotívum alkalmazása, a gazdag harmóniavilág s a dús hangszerelés. Wagner műveiben a zene és a saját maga által írt, dramaturgilag igényes szöveg szerves egységet alkot a díszlettel, s még a jelmezeket is maga tervezte. A zenekar és az énekesek egyenrangúak, az énekelt dallam énekbeszéddé, deklamációvá alakult át, mindezekkel az addigi olasz operahagyományokkal szemben összművészetre (Gesamtkunstwerk) törekedett.