Február 23-án - először Magyarországon - egy többezer éves kultúra autentikus közvetítői lépnek fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Egyszer volt, hol nem volt, tán az Óperenciás-tengeren is túl volt… Siva próbára tette feleségét, hogy megbízhat-e hűségében.
A görög drámába illő történet a legenda szerint az asszony hűtlenségéhez vezetett, akinek egy jóképű pásztortól született lányai lettek a tánc istenei és teremtették meg a legong eredeti változatát.
A Chaplin által különösen nagy becsben tartott Wayan Lotring 1915-ben alkotta a legong kratont, a sziget valaha volt legszebb koreográfiáját. A táncosnők gazdagon díszített ruhákban lejtik el a történetet elmesélő, narratív táncot.
A barist ezzel szemben az energikus, már-már démoni mozdulatok jellemzik: arannyal átszőtt, rezgő, ezüstből és gyöngyházból készült korongokkal díszített pompázatos fejdíszben érkeznek a férfiak, hogy bemutassák az ősi katonai táncot. A háttérben sokféle ütőhangszerből álló zenekar szól: benne gongok, réztányérok, dobok – míves faragásokkal, bőségesen aranyozva, legtöbbjük impozáns szoborként megépítve.
Február 23-án – először Magyarországon – fellépnek e több ezer éves kultúra autentikus közvetítői a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Életre kelnek az élő vulkánok által izolált Sebatu egyedi stílusú zenéi, a szertartások és a világi alkalmak táncai, megszólalnak a gamelán hangszerek. Tánc ég és föld között, irreális időtlenségben.
