Ezúttal nem a cseh Oscar-jelöltekről lesz szó, hanem azokról, akik a jelöltek közül kiválasztják a boldog győzteseket. A több, mint hatezer akadémikus között jelenleg van ugyanis öt cseh is, többségük neve a magyar olvasók és nézők előtt sem ismeretlen...

Az amerikai Akadémiának mindenki automatikusan tagja lesz, aki valaha is kezébe vehette az ünnepélyes gálaest kitüntetettjeként a szobrocskát. Hazautazásuk előtt ugyanis visszaadják a szobrot, mellyre aztán belevésik nevét, és a csomag, melyet így kézhez kap, tartalmazza a tagságival járó oklevelet és igazolványt is. Ez pedig bármelyiküket feljogosítja arra, hogy az elkövetkező években részt vegyen a szavazáson. Hasonló lehetőségük van azoknak a jelölteknek is, akik valami miatt „híresebbek” a többieknél, és legalább két akadémiai tag ajánlásával rendelkeznek.

A szavazási procedúra meglehetősen nehézkes és hosszadalmas, már az előző év végén elkezdődik, amikor széjjelküldik a videokazettákat, a filmek listáját és a szavazócédulát. Ekkor az egyes tagok szavazhatnak a legjobb filmről, valamint abban a kategóriában, melyben egykoron győzni tudtak. Ezután következik a második kör, melyben már csak a legjobbak maradnak, és ahol már „mindenki mindenkire” leadhatja voksát, kivételt csak a legjobb nem-angolul beszélő film jelent. Erről egy külön csapat dönt, persze ugyancsak akadémiai tagok.

A szavazás nem kötelező, és sokan nem is élnek a lehetőséggel. Carlos Saura például – bevallása szerint – még egyetlen egyszer sem voksolt, mivel szerinte abszurd és lehetetlen dolog kiválasztani az úgymond „legjobbat”. Az akadémiai tagsággal néhányszáz dolllár befizetése is együtt jár, és sokak szerint ez is az egyik oka, ami miatt jónéhányan lemondanak tagságukról...

Az első cseh tag a Magyarországon alighanem ismeretlen Ivan Jandl volt, aki 1949-ben vehette át a különdíjat egy svájci-amerikai filmben nyújtott alakításáért, melyben egy lidicei fiatalembert játszott. A csehszlovák kinematográfia először 1966-ban örülhetett, amikor az értékes szobrot a legjobb külföldi filmért az Elmar Klos és Ján Kadár rendező-páros vehette át az „Üzlet a korzón” c. alkotásért. A következő évben a „Tűz van, babám!” c. Forman film komoly esélyes volt, végül azonban nem nyert. Amerikai vetítéase arra volt „jó”, hogy hollywoodban a hetvenes években csináltak egy kísértetiesen hasonló tematikájú filmet, természetesen amerikai környezetben, country-zenével... A többit elképzelhetik...

1969-ben azonban megint csehszlovák film nyert: talán mondanom sem kell, hogy a Szigorúan ellenőrzött vonatok-ról van szó, és Menzelről. Ezután jöttek az oroszok és a többiek, a normalizáció, és a csehszlovák film fénykora és dicsősége hosszú időre véget ért. 1976-ban az akkor már az Egyesült Államokban élő Milos Forman „vigasztalódhatott”: a „Száll a kakukk fészkére” c. filmjéért öt Oscart kapott, mégpedig mind az öt fő kategóriában. Ennél is sikeresebb volt 1985-ben, amikor az Amadeusért nyolc szobrocskával lett gazdagabb...

Két évvel később, 1987-ben aztán megint reménykedhettek a csehek, sőt, mi magyarok is érintve voltunk valamennyire: hiszen az év egyik várományosa az „Én kis falum” volt, Bán Jánossal az egyik főszerepben. De Menzel ezúttal hiába utazott Los Angelesbe... A rendszerváltás után megint fellendült a csehszlovák ill. cseh filmipar: Jan Sverák 1992-ben tartott hollywoodi „főpróbát” az „Általános iskola” c. filmjével, majd – immár sikerrel – a Kolja ürügyén szállt repülőre a szobrocskáért. Az idén ugyanerre van esélye Jan Hrebejknek, ám sokak szerint a jelenleg legsikeresebb cseh rendezőnek ezúttal még csak a szinte már kötelező főpróbát kell abszolválnia... Végül az „ötök” listája, szükség esetén némi kommentárral:

Jan Sverák – rendező, 1997-ben a Kolja c. filmjéért kapott Oscar-díjat. A legjobb film és a legjobb rendező kategóriákban adja le szavazatát.

Jirí Menzel – rendező, 1968-ban Oscar, 1987-ben jelölés. Minden évben, minden kategóriában voksol, ennek ellenére nem hisz már a díj értékében. A gálaestre mindig kap két tiszteletjegyet, de sohasem vett még részt rajta.

Theodor Pistek – kosztüm-és díszlettervező, az Amadeusért kapta a szobrocskát. Saját kategóriájában és a legjobb filmre szavaz.

Karel Cerny – építész, látványtervező, ugyancsak az Amadeusért tüntették ki. 1985 óta háromszor szavazott, és nem szereti az Oscart. Ennek oka elsősorban az, hogy annak idején egy amerikai díj egy amerikai filmben nyújtott munkáért Csehszlovákiában nem sok elismeréssel járt, inkább hátrányai voltak. Míg a díj előtt évente négy-öt filmben kérték fel, attól kezdve évi egy munkája, ha akadt...

Miroslav Ondricek – operatőr, a Ragtime és az Amadeus kitüntetettje. Tizennyolc éve szavaz, a ceremóniára nem megy el, mint mondta, az csak az érintetteknek való...