„Az új építkezések az építészeti minőség tekintetében, valamint urbanisztikai szempontból vitathatók, csökkentik a helyszín világörökség értékét, az üresen álló új lakások sokasága rossz hatással van a városra" – jelezte az ICOMOS (Műemlékek és Műemléki Együttesek nemzetközi Tanács) a budapesti zsidónegyedben folytatott bontási és újítási munkálatokkal kapcsolatban.
A szakértők sajnálatosnak és elfogadhatatlannak nevezték az átalakításokat, és úgy vélekednek, hogy a lehető leghamarabb meg kell alkotni egy új, a régi zsidónegyed igényeihez igazított városrendezési tervet.2007. november 4. és 7. között a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága és Budapest Főváros meghívására, az ICOMOS (Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa) felkérésére Budapesten járt Michel Polge francia urbanista-főépítész. A helyszíni, tényfeltáró kiküldetés célja az volt, hogy értékelje a régi pesti zsidónegyed örökségi értékeinek megőrzését, állapotának alakulását, a bontási és új-építkezési munkálatokkal kapcsolatos panaszok megalapozottságát. Kiemelt feladata volt annak megállapítása, hogy ezek a munkálatok összeegyeztethetőek-e, vagy sem azzal a ténnyel, hogy a városrész a budapesti világörökségi terület védőzónájába tartozik.
A jelentés sajnálkozással állapítja meg, hogy a bontások a régi zsidónegyed XIX. és XX. században épült nagyméretű és nagy értéket képviselő épületeit érintik. Az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó befektetők jellemzően megvásárolják a kerületi önkormányzatoktól a „foghíjakat" vagy a beépített területeket, vállalják, hogy a lakókat másik épületbe költöztetik, a régi épületeket lebontják, új épületeket építenek a beépítési jog maximális kihasználásával, a lakásokat pedig eladják: a vásárlók igen gyakran magánszemélyek, akik ezáltal magyarországi ingatlanbefektetéseket végeznek.
A szakértői vélemény szerint a bontási/új építkezési munkálatok problémát jelentenek a világörökség szempontjából, azaz nem egyeztethetőek össze a terület világörökségi státuszával. A lebontott épületek építészeti és urbanisztikai minőséget képviseltek, és a gazdasági érdekeken kívül semmi nem indokolta azt, hogy ezeket az épületeket lebontsák: az épületek eltűnése komoly veszteséget jelent; a lebontottak helyébe került új építményeket olyan magassági és sűrűségi értékek jellemzik, amelyek következtében elvész a negyed eredeti „jó tulajdonsága": szellőssége világossága. A jelentés rámutat: nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a lebontottak helyében emelt új épületek építészeti minőség szempontjából hagynak kívánnivalót maguk után: egyfajta „színtelen, szagtalan" építészet képviselnek.
A jelentés több javaslatot is tesz a helyzet orvoslására, annak elismerése mellett, hogy a befejezett bontásokat már csak sajnálni lehet, ami megtörtént, azt sajnos nem lehet meg nem történtté tenni. A jelentés különösen nehezményezi a budapesti gettófal utolsó maradványának elbontását. Ahogy írja, egy olyan városnegyed, amely Raoul Wallenberg és Carl Lutz emlékét is őrzi, pontosan fel kell tárni a régi gettófal helyét, hogy „látható emléke" maradjon a tragédiának. A jelentés utal arra, hogy erre a fölvetésre a KÖH képviselői azonnal pozitívan reagáltak.
A még meg nem kezdett, de engedélyezett bontások esetében a jelentés azt javasolja, hogy az állam nevében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a lehető legrövidebb időn belül nézze át és vizsgálja felül az összes olyan, már kiadott bontási engedélyt, amelyek esetében a bontási munkálatok még nem kezdődtek meg. Olyan egyedi megoldást kell keresni, amely megfelel a bontási engedély birtokosának is, akit a veszteségért igazságos módon kárpótolni kell. A méltányos kártérítés kieszközlését a szakértő szintén a KÖH feladatának látja.
Olyan épületek potenciális bontásával kapcsolatosan, amelyekre még nincs bontási engedély, azonnali hatállyal érvénybe lépő moratórium elrendelését látja szükségesnek arra az időre, amíg az örökségi szempontokat tiszteletben tartó új városrendezési terv - minden érdekelt fél támogatásával - el nem készül.
Az ICOMOS szakértőjének véleménye szerint a lehető leghamarabb meg kell alkotni egy új, a régi zsidónegyed igényeihez igazított városrendezési tervet, amely megfelel a világörökségi kihívásoknak, ugyanakkor realista. Ahogy fogalmaz: „ugyanolyan értelmetlen egy igen értékes örökséget lebontani hagyni, mint egy olyan restriktív tervet elfogadni, amely ellehetetlenítene minden, a régi zsidónegyed jobbítását célzó kezdeményezést."
Lényegében nem tartalmaz újdonságokat a szakértői vélemény, igazolja a korábban felvetett aggodalmakat, ugyanakkor nem szabad tovább tétlenkedni – reagált a jelentésre Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes, és az is kiderült szavaiból, hogy egyetért és támogatja annak megállapításait. Hunvald György erzsébetvárosi polgármester ehhez hozzátette, hogy május 31-ig új szabályozási tervet fogad el a kerület a zsidónegyed védelme érdekében: olyan törvényjavaslatokat nyújtanak be a parlamentnek, mely szerint különböző kedvezményeket adnának azoknak a cégeknek, akik a lebontás helyett a házak felújítását vállalják a kerületben.
