Hetvennyolc éves korában elhunyt Hugo Claus, a kortárs flamand irodalom legnevesebb alakja. Gyógyíthatatlan Alzheimer-kórban szenvedett, és a liberális belga eutanáziatörvény lehetővé tette, hogy egy antwerpeni kórházban "kegyes halállal" bevégezze életét.
1983-ban jelent meg a genti születésű, szigorú katolikus neveltetében részesült író talán leghíresebb könyve, Het verdriet van Belgie (Belgium bánata) címmel. A regény egy Walle nevű flamand faluban játszódik, cselekménye a második világháború előtti időktől a háború utáni korszakig tart, és azt az érzékeny témakört boncolgatja, miként működtek együtt belga állampolgárok a nácikkal.
Claus több ezer oldal verset, 35 saját színművet és több mint húsz regényt, számos esszét, filmszöveget, librettót írt, 31 művet fordított le idegen nyelvről. Magyarul Mendemondák című kötete 2000-ben az Európa kiadó gondozásában, kisebb írásai pedig a Nagyvilág című folyóiratban jelentek meg.
Többször jelölték irodalmi Nobel-díjra, de soha nem kapta meg a kitüntetést.
