Kilencven éve, 1918. március 25-én halt meg Claude Debussy francia zeneszerző, a gondolatokat, érzelmeket közvetítő impresszionista és szimbolista zene legkiemelkedőbb alakja.
1884-ben mégis elnyerte a Római Díjat egy kantátájával, de nem érezte jól magát az örök városban, Verdi és Donizetti zenéje pedig hidegen hagyta. Gyakori depressziója megbénította alkotó munkáját, csak Liszt Ferenc virtuóz szerzeményeiből merített némi inspirációt. A nyolcvanas években került kapcsolatba Nagyezsda von Meck orosz milliomosnővel, Csajkovszkij pártfogójával, aki magával vitte Svájcba, Olaszországba és Oroszországba. Debussy megismerkedett Brahmsszal, majd Bayreuthban "a wagneri opera gyönyörűségeiben merült el". Nagy hatással volt rá a német zeneszerző érzékisége, formaismerete, de robosztus érzelmi megnyilvánulásai taszították.
Az 1889-es párizsi világkiállításon a jávai és Bali szigeti gamelán zene nyűgözte le, ekkor kezdte megtalálni saját hangzásvilágát. Nevét a Mallarmé verse ihlette zenekari költemény, az Egy faun délutánja tette ismertté. Majdnem tíz évig komponálta Pelléas és Mélisande című egyetlen operáját.
Magánéletét kezdettől fogva viharos kapcsolatok jellemezték. Egy kilenc évig tartó viszonyát egy énekesnővel folytatott rövid afférja szakította meg, 1899-ben mégis Rosalie Texier modellt vette feleségül. Bár Texier szerető, gondoskodó asszonynak bizonyult és meglehetősen népszerű lett Debussy baráti körében, a zeneszerzőt egyre jobban idegesítette a művészetek iránti érzéketlensége. 1904-ben elhagyta egy párizsi bankár feleségéért, aki szórakoztató intellektuális társnak bizonyult. Az elhagyott feleség öngyilkosságot követett el, a botrány elöl Debussy Londonba menekült.
Miközben a skandalum elcsendesülését várta, megalkotta A tenger című szimfonikus költeményét, amely az impresszionizmus jellegzetes stílusjegyeit viseli magán, a három tengeri élményt összefűző szimfonikus költeményen három évig dolgozott. Közben feleségül vette társát, tőle született egyetlen leányának ajánlotta Gyermekkuckó című művét.
Debussy újító zeneszerző volt, hosszú órákat töltött a zongora előtt, hogy különböző, minden addigi hangzást felrúgó hangzásokat próbálgasson. Új úton indult el a Játékok című tánckölteményével, melyet 1912-ben írt Nizsinszkij balettegyüttese számára, az ifjú Stravinsky hatását mutató táncköltemény megdöbbentő effektusai óriási feltűnést keltettek. Zenei kísérleteinek 1918. március 25-én bekövetkezett halála vetett véget.
