Húsvét hétvége számos programot tartogatott esténként, így többfelé kirúghattunk a hámból - már ha a reggeltől estig tartó zabálás-piálás után az ember még képes egyáltalán elvánszorogni bárhova is.
Így esett a választásom szombat este a Purim Fesztivál keretein belül zajló TÁP és a Performance Színház előadására, az „Alatta-fölötte, avagy Kint is, bent is, inkább bent, mint kint is” címűre. TÁP színház előadásra akármikor el lehet csábítani - ha pedig az a Sirályban kerül megrendezésre, dupla meglepetést tartogat.
Este tíz órakor ugyanis a Király utcai szórakozóhely megtelik TÁP- rajongókkal, és tősgyökeres sirályosokkal: ilyenkor ott van a volt pasi, a barátnő volt pasija, a volt pasi barátja, az ex-osztálytárs, az ex-osztálytárs ex-pasija, az ex-gimnáziumi ellenség (a NŐ) és az ex- gimnáziumi szerelem. A társaság tehát a lehető legtökéletesebb (vagy nem), és a tíz órára kiírt előadás 11 órakor el is kezdődik.
Már az elején, jelezvén, hogy miről is lesz szó, a terembe betódulók kis matricákat kapnak felragasztásra: ki zöldet, ki fehéret. A zöldek balra, a fehérek jobbra, hogy aztán a terembe beérve egymás mellett tébláboljanak, hova üljenek. Értik, mindez a „megkülönböztetés, de minek” jegyében. Az előadás ugyanis a kirekesztésről szól. És nem is mondanám a darabot előadásnak, hanem inkább egy olyan összejövetelnek, ahol a felkészült felek, a színészek tanulságos történetekkel szolgálnak. A nézők soraiból, fel- felállva mesélik sztorijaikat, mint a cigány úr, aki a munkahelyén „g” betűt kapott a munkakönyvébe, és amiről később derült ki, hogy a „g” nem más, mint gipsy. Vagy a zsidó fiú, akit a skinheadek majdnem megvertek, vagy épp a másik zsidó fiú, aki azért úszta meg a sztriptízbár kidobóinak ütlegelését, mert zsidó.
És bár a történetek több kör után a végére értek, és melyek Vajdai Vilmos által kevert zenével, Pilinszky- felolvasással ( a Fabula, Pilinszky saját elődásában) voltak színesítve, a két és fél órás előadásról sokan távoztak. Én az előadás után álmomban dolgoztam fel a hallottakat. A mellettem ülő, Pilinszky- hangra könnyet morzsolgató lány arca többször is megjelent az éjjel.
Vasárnap aztán a reggeli sonka, déli töltött káposzta és esti rakott krumpli után eldöntjük: a Gödörbe vesszük az irányt. Ott ugyanis már nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a Backpacker’s Spring Fesztivál. A zárónapon a hazai underground képviselői zenéltek, így a Vidámpark, a Pál Utcai fiúk (akik már 24 évesek), az Üllői Úti Fuck és a Korai Öröm.
Mintha a nyolcvanas évekbe cseppentem volna vissza. Látok punklányt, de már a 2008-as trendekkel: csillogó szájfénnyel kis rövid fekete szoknyácskában, tűsarokban. De a szegecsek itt-ott megmaradtak.
A teremben egyre nagyobb a tömeg, és a Korai Öröm fél 1 körül kezdődő koncertjére már szinte teljesen megtelik az eredetileg mélygarázsnak szánt terület. A Korai pedig ünnepel, tortával, tüzijátékkal: Idén ugyanis 13 éves a csapat, ezt igazán jó hangulatban, némileg spiccesen konferálja Vécsy Tibi, aki már a kezdetek óta ropja félmeztelenül koncertjeiken.
A koncertek után a korai ütősök szórakoztatják az oszló tömeget, lassan mi is oszlunk, hiszen még vár ránk egy jó nagy adag sonka és tojás…
