"Nő, szabadság, szerelem. A szürrealizmus antológiája" címmel jelent meg Olaszországban Paola Decima könyve, amely áttekinti a szürrealista mozgalomnak a nőkről alkotott nézeteit.

Az "őrült szerelmet" illetően Breton volt az egyetlen, aki azt vallotta, hogy hisz a monogámiában. És csaknem egyedül maradt mindenkivel szemben a homoszexualitás elutasításában. A többség azonban nem érintettsége miatt fogadta el elvben.
Megvitatták a poligámia problémáját is. Péret tette fel a kérdést, hogy lehet-e valakivel szeretkezni, miközben egy másik nőt szeretünk. Volt, aki valószínűnek tartotta, Aragon azonban azon a véleményen volt, hogy csak abban az esetben, ha egyszerű kalandról van szó. Hosszú beszélgetéseiket a szexuális morálról 1930-ban foglalta össze Breton és Éluard a Szeplőtelen fogantatásban, abban a szentségtörő szürrealista Kámaszútrában, amelyben taglalják és nevet adnak a szeretkezés 32 pozitúrájának. (Ez pontosan feleannyi, mint amennyiről az eredeti indiai műben szó van). Az utolsót, a legbonyolultabbat elnevezték Északi Fénynek, de ez olyan kacifántos, hogy még a legnevesebb éjszakai lokálok ismertetőfüzetei sem tudják bemutatni.
Szabadosságuk mellett azonban a szürrealisták sem tudtak teljesen elszakadni a régi romantikus szerelemtől. Sőt, Breton szerint a szerelem és a költészet az egyén végső megnyilvánulása a semmivel szemben - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.