A New York Review of Books elemzést közöl Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényének angol nyelvű kiadásához. Azon túl, hogy a méltatások szerint Karinhty regénye az azóta elterjedt páciensek által írt betegség- és gyógyulástörténetek műfajának első darabja, máig aktuális erővel bír.
Karinthy csillapíthatatlan tudományos érdeklődése miatt autodidaktaként meglehetős jártasságot szerzett a orvostudományokban, melynek segítségével elég hamar sikerült diagnosztizálnia betegségét; az első fejezetek kvázi nyomozása, az egyre szaporodó furcsa tünetek, hallucinációk után azt az utat mutatja be, amikor Karinthy mérnöki precizitással kezdte sorra venni és rendszerezni a jeleket, majd arra jutott: agytumora van. Kiterjedt orvosi kapcsolatai miatt könnyen talált olyan orvost, aki a legkorszerűbb eszközökkel kedte őt vizsgálni, ám pont az orvosokkal meglévő barátsága miatt volt nehezebb megtudnia az igazságot. A kritikus kiemelte, hogy Karinthy számára az egyik legnehezebb momentum az volt, amikor saját orvosai, barátai szemében látta meg a felismerést az író gyógyíthatatlannak tűnő betegségére, és a dilammát, hogy nem merték elmondani neki az igazságot.
A méltatások szerint Karinhty regénye remekmű, máig aktuális erővel bír. A Times újságírója szerint ez volt az azóta kialakult betegsémemoárok műfajának első darabja, amelyben a páciens tapasztalatai, visszaemlékezése olvasható betegsége és kezelése történetéről. Az utóbbi húsz évben hatalmas irodalma lett a műfajnak, és bár az orvostudomány sokat fejlődött Karinthy betegsége óta, az emberi tapasztalat ugyanaz. Az Utazás a koponyám körül máig a műfaj egyik legjobb regénye.
Forrás: litera.hu
