David Cronenberg idén töltötte be 65. életévét. Hazánkban egy hete játszák a filmszínházak legújabb filmjét, a Gyilkos Ígéreteket. 

David Cronenberg, a véres báró, a nemi identitás témakörében otthonosan mozgó horrorfilmek elsőszámú embere Torontóban, Ontario államban, Kanadában született. Apja újságíró, anyja zongoratanárnő volt. Korán elkezdett érdeklődni az irodalom iránt, majd a torontói egyetem irodalom szakán szerzett diplomát.

A „horror mestere” státuszt már korai filmjeivel kivívta magának: a modern vámpírtörténetet bemutató Shivers-szel, (1975) illetve Rabid-del (1977) indult meg karrierje, majd független kanadai filmesként és tévés rendezőként komoly sikereket ért el hazájában. 1981-ben készítette el a telepatikus thrillert, az Agyfürkészőket (Scanners), majd 1983-ban a sokkoló Videodrome című filmet.


A technológia és emberi test mutációja a kezdetektől foglalkoztatta a rendezőt: a test és elme közti összefüggések és Cronenberg utópisztikus víziói ugyanúgy megjelentek a Holtsávban is, mint a Légyben is. És bár e két film a tömegszórakoztatás alapjaira épül, hiszen míg az első Stephen King bestsellere nyomán készült, a másik pedig egy híres amerikai horror film remake-je, mindkét filmből mégis világosan kivehető a rendező filmkészítői identitása.

Az 1988-as Két test, egy lélek, illetve a Meztelen ebéd című filmjével (1991) Cronenberg zsánerfilm-készítőből autonóm szerzővé avanzsált, innentől pedig sorozatban kapta a különböző elismeréseket, kritikákat. A Karambol (1996) és az existenZ (1999) című filmjei a modern emberiségről és a mindenkori társadalomról szólnak, bennük mély önvallomás is felfedezhető. Mindkét film díjat kapott a Cannes-i és a Berlini Filmfesztiválon, sok egyéb díjon kívül. A 2002-es Pók és a 2005-ös Erőszakos múlt után legújabb filmje a 2007-es Gyilkos ígéretek, mely BAFTA –díjat, illetve Cézár díjat is kapott, és március 13-án került a hazai mozikba ( A filmben Anna, egy londoni kórház nővére elhatározza, felkeresi a kórházban meghalt lány családját, azonban hamarosan  a maffia karjaiban találja magát). 



David Cronenberg filmjei leginkább olyan horrorfilmek, melyek a mutációval, parazitákkal, vagy fő orvosi furcsaságokkal foglalkoznak. A sokat vitatott rendező előszeretettel alkalmazza a legundorítóbb, ugyanakkor legcsodálatosabb formában az erőszakot, többnyire szexuális metaforákkal, így a Videodrome-ban, a Légyben vagy a Két test egy lélekben. A Karambol szintén elmebeteg vízió, melyben karambol-fetisiszták beteges cselekedeteit nézhetjük végig a filmvásznon.

Cronenberget a legszofisztikáltabb és legeredetibb horrorfilm- készítőjeként tartják számon a hetvenes évek óta. A rendező felülmúlta rossz hírét és generációjának egyik legimádottabb rendezője lett. A kilencvenes években, a már említett Két test, egy lélek, a Meztelen ebéd és a Karambol megrendezése után már oylannyira megalapozta hírnevét, hogy témái saját védjegyévé váltak (erőszak, szexualitás, aberráció, technológia, mutáció).



A nagy költségvetésű filmek dominanciája mellett tehát nem kis hőstett volt a művészfilm felé venni az irányt, és a kábítószerfüggőségre, telepátiára, transzvesztitákra és a virtuális valóságra koncentrálni.

A technológia mi vagyunk

A Videodrome után az existenZ volt a másik olyan film, melynek Cronenberg írója és rendezője is volt egyaránt. A virtuális valóság jövőjének víziójában Jennifer Jason Leigh játsza a főszerepet, aki, mint feltaláló rájön arra, az élet egy játék, melyet az idegrendszerünkbe bedugott adapter segítségével bármikor játszhatunk.

Cronenberg vízióiban a technológia és az emberi szervezet egyesül… „Azt gondolom, a technológia az emberi test bővítménye lehet”, vallja Cronenberg. „A technológia mi vagyunk. Ez az emberi kreatív akarat kifejeződése, ami nem létezik bárhol az univerzumban. Ebben biztos vagyok. Nyilván, észre fogjuk venni, ha űrhajók érkeznek a földre. Ha mégis veszélyes vagy fenyegető idők jönnének, az csak azért következhet be, mert bennünk élnek a veszélyes, önpusztító és fenyegető dolgok, melyeket a technológián keresztül fejezünk ki. Tehát, a technológia bennünk akar létezni, és haza akar térni otthonába, bennünk. Nézzük csak a legkézenfekvőbb dolgokat: itt van a távcső, ami a szemet segíti. Vagy a telefon, ami a fület. Ezek az eszközök mind a mi tudásunk előőrsei, melyek egyre bonyolultabbá válnak és egyre inkább elszakadnak majd tőlünk.”

Cronenberg filmjeiben a szexualitás ugyanolyan hangsúlyosan jelen van, mint a technológia. Sőt, a kettő sokszor összeforr. „Minden ember, aki moziba megy, hozza magával saját szexuális történetét, irodalmi felkészültségét, műveltségét, kultúráját, nyelvét, vallását, mindent, amije van. Én ezeket nyilván nem tudom manipulálni, és nem is akarom. Az existenZ-ben nincs valódi szex, csak metaforikusan jelenik meg benne. Volt lehetőségem, hogy tegyek bele szex jelenetet, de ahogy a film alakult, úgy láttuk, rossz lenne. A Karambol viszont arról szól, hogyan fedezzük fel önmagunkban újra a szexualitást. Az emberi történelem egyik legfontosabb korszakát éljük jelenleg, amiben nincs szükségünk szexre ahhoz, hogy újjáteremtsük fajunkat. Lehet gyereked szex nélkül is. Most itt az alkalom, hogy csináljunk valami rendkívülit”,- nyilatkozta régebben a rendező. „Szóval azt gondolom, a szex fontos szerepet tölt be az ember feltámadásában… A szexualitásban mindig voltak politikai, divat-, művészi elemek is. Ezek rossz úton haladnak egyelőre… Miért ne lehetne közvetlenül beleavatkozni a saját szervezetünkbe, és mondjuk létrehozni egy új nyílást?” Cronenberg furcsa gondolatai sokakat megrémisztenek, ő viszont nem gondolja, hogy deviáns lenne: „Az emberek plasztikáznak, piercinget helyeznek be testük különböző részeire, és még tetováltatnak is… "