Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
A béketábor fekete hőse

A béketábor fekete hőse

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2008. 04. 09.
Elstartolt a Művészetek Völgye
2026-07-24 15:13:09

Ma reggel hivatalosan is kezdetét vette a 35. Művészetek Völgye: július 24. és augusztus 2. között ismét

Szavakkal festeni
2026-07-16 12:47:33

Értékes készségeket fejleszt a Hagyományok Háza ősszel induló képzése A jó mesemondó - Kovács Ágnes

Az emberség ünnepe
2026-07-15 14:46:33

Immár 19. alkalommal rendezik meg 2026. augusztus 4-8.között az Ördögkatlan Fesztivált, melynek

„Az embert emberré tette…” – vasárnap zárt a DOMBOS FEST
2026-06-29 20:24:10

A DOMBOS FEST idei vasárnap esti fellépője volt a Szegedről érkező Csizmadia Anna – Nagy Gábor – Szokolay

további bejegyzések a szerzőtől »

Száztíz éve, 1898. április 9-én született Paul Robeson amerikai fekete énekes, színész, atléta, politikai és polgárjogi aktivista. Apja szökött rabszolgából lett presbiteriánus tiszteletes, anyja tanítónő volt. Középiskolája történetében harmadik fekete diákként kapott főiskolai ösztöndíjat, ahol szinte minden sportágban kitűnt, és a nyíltan rasszista környezet ellenére osztályelsőként végzett.

A sportkarrier helyett a Columbia egyetem jogi karát választotta, kiváló eredménnyel megszerzett diplomája után első feketeként alkalmazta egy tekintélyes New York-i ügyvédi iroda. Amikor azonban bőrszíne miatt egy titkárnő nem fogadta el utasítását, kilépett és a színjátszás felé fordult.

Eugene O,Neill adta neki első szerepeit, a világhír felé a Jones császár című darab indította el - ennek főhőse egy hálókocsi-kalauzból lett déltengeri szigeti zsarnok. Robeson a faji indíttatású zaklatások elől Angliába menekült, itt játszotta el 1930-ban Othellót. Hazájában nem akadt társulat, amely fel merte volna kérni a szerepre, velencei mórként csak 1943-ban léphetett New York-i színpadra. Csodálatos csengésű basszus hangját a Showboat című musicalben csillogtatta először, az Ol, Man River című spirituálé (nálunk Zúg a folyó címmel ismerik) valóságos védjegyévé vált.

1934-ben látogatott először Moszkvába és az út fordulópontot jelentett életében. Lenyűgözte, hogy - szavai szerint - végre embernek érezhette magát, s ettől kezdve a kommunizmus és a Szovjetunió ügyének lelkes propagálója lett. Magát és művészetét is politikai célok, a fajüldözés elleni küzdelem, a munkásosztály ügyének szolgálatába állította. Az amerikai kommunista pártnak ugyan nem lett tagja, de nyilatkozatai mindig összhangban álltak az aktuális moszkvai irányvonallal. Nézetein még Sztálin bűneinek nyilvánosságra kerülése után sem változtatott, mert nem emberekben, hanem eszmékben hitt.

A hidegháború idején az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló kongresszusi bizottság elé került, de "csak" útlevelét vonták be évekre. Fellépéseit antikommunista és fajüldöző heccbrigádok zavarták meg, népszerűsége gyorsan csökkent, 1958-ban megjelent önéletrajzáról a nagy lapok nem voltak hajlandók kritikát közölni. A fekete polgárjogi mozgalom sem állt mellé, mert kommunista múltjával csak tehertételnek számított volna.

Új karrierje a "béketáborban" ívelt magasra, itt hősként ünnepelték, elhalmozták kitüntetésekkel. Ő mégsem volt boldog, 1961-ben egy moszkvai hotelszobában felvágta ereit. A hivatalos magyarázat szerint CIA-ügynökök kábítószert kevertek italába, valószínűbb azonban, hogy kiábrándult a Szovjetunióból. Ezután a Szovjetunióban és Angliában kezelték - sokak szerint félre, majd 1963-ban hazatért. A depressziós, betegeskedő művész teljes visszavonultságban élt 1976. január 23-án bekövetkezett haláláig.

A számtalan tehetséggel megáldott Robeson élete tele volt ellentmondásokkal, egyszerre volt diadal és tragédia. Csodálatos csengésű hangját így írták le: "Ha isten leszállna a földre és énekelne, úgy hangzana, mint Paul Robeson". Mára már hazája is megbocsátott neki: születése után száz évvel posztumusz Grammy-díjat kapott, 2004-ben az amerikai posta arcképét ábrázoló bélyeget jelentetett meg.

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Zene

Ajánlott bejegyzések:

  • Elstartolt a Művészetek Völgye Elstartolt a Művészetek Völgye
  • Az emberség ünnepe Az emberség ünnepe
  • „Az embert emberré tette…” – vasárnap zárt a DOMBOS FEST „Az embert emberré tette…” – vasárnap zárt a DOMBOS FEST
  • Etnofon az I. OniFeszt-en Etnofon az I. OniFeszt-en
  • „Nem több ezer emberre utazunk, hanem egy válogatott társaságra” „Nem több ezer emberre utazunk, hanem egy válogatott társaságra”

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr997826088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása