A már négy éve minden tavasszal sorra kerülő kortárs kiállítássorozata keretében április 11-től három hónapra Jan Fabre belga szobrászt, koreográfust és performanszművészt, a világ egyik legvitatottabb mai alkotóját hívta meg termeibe a párizsi Louvre.

A Van Eyck, Rubens és Rembrandt alkotásainak, az észak-európai művészeknek szentelt termekben az 50 éves, meghökkentő alkotásairól ismert belga alkotó "párbeszédet folytat majd az elődökkel" - mondta Marie-Laure Bernadac, a kiállítás biztosa. A flamand művész egyebek közt bagolyfejeket, saját magát megjelenítő óriási gilisztát és egyéb kreációkat állít ki - a Louvre igazgatósága ugyanis szabad kezet adott számára Contrepoint (Ellenpont) című modern művészeti sorozata keretében.

Az antwerpeni születésű Jan Fabre 2005-ben nagy feltűnést és botrányt váltott ki Franciaországban, amikor az avignoni fesztivál keretében kiállította vért, vizeletet és egyéb emberi nedveket idéző alkotásait. A Louvre idei meghívása nyomán, mint az AFP-nek elmondta, azért választotta az északi művészeket, mert őket tekinti ihletőinek, saját műhelyében is vannak reprodukciók Hieronymus Bosch, Van Eyck vagy Rubens műveiből. A saját kortársait meghökkentő testművészetet és a performanszt, mint mondta, akkor "fedezte fel", amikor Bruges-ben (Brugge) a flamand primitív festők Krisztus megkorbácsolását ábrázoló munkáit szemlélte.

A Louvre termeiben péntektől Jan Fabre mintegy harminc műve lesz látható: rajzok, szobrok, monumentális installációk, videók. A művész szavai szerint "Az angyal metamorfózisai" című kiállításán a látogatókat egyfajta "mentális dramaturgia" kalauzolhatja, amelyet Bosch, Brueghel, Frans Hals, Pourbus és Jordaens műveinek olyan témái ihlettek, mint a világi hívságok, a halál, a pénz, a karnevál, az ünnep.

A művész mindezt "új értelmezésben" kívánja érzékeltetni, olyan "rögeszméit" kívánja kifejezni, mint az élet és a halál, olyan anyagokkal, amelyeket eddig is sűrűn használt műveiben - mint a vér (a sajátja), a szkarabeuszbogár, a csont, a kék tinta, és olyan formákkal, mint saját teste.

A kiállítás első munkája magát a művészt jeleníti meg - egy van der Weyden-kép másolatához tapadt orral, amelyből vér ömlött ki: ez "hiúságától való megtisztulását" hivatott jelképezni. Egy aranyozott bárány utal van Eyck híres genti festményére, a Misztikus bárányra, egy ünnepi kalap a híres flamand karneválra. Egy bagolyfejekkel (a halál jelképeivel) teli asztal rímel azokra a flamand csendéletekre, amelyek az élet rövidségét jelzik. Egy, a mennyezetre függesztett, szkarabeuszokkal ellepett figura emlékeztet - a művész szerint - Rembrandt nyúzott ökröt ábrázoló festményére.

A Rubens Medici Mária-sorozatát bemutató teremben a művész óriási földigilisztaként emelkedik ki a mélyből sírkövek halma közepette.

Jan Fabre azonban nem gondolja, hogy mindez sokkolni fogja a látogatókat. "Nem hiszem... viszont hiszek a néző és a műalkotás közötti rejtett kötelékben" - mondja kedves mosollyal.