Három éven át írta új regényét Grecsó Krisztián, és kétszer is új címet adott a történetnek, amely most Tánciskola címmel került a boltokba. A könyvet a szerző maga mutatta be szerdán Budapesten.
Megjegyezte, hogy szerepelnek ugyan magyar városnevek a kötetben, a két fő helyszín, Tótváros és Feketeváros igazi megfelelőjét homályban hagyta, mert így kívánta a teljesen fiktív történetet elemelni a valóságtól.
A három éven át írt regénynek először a Tanár úr címet választotta, amelyet Molnár Ferenc azonos című írása miatt vetett el, majd Ördöglugas címmel íródott tovább a mű, amely végül Tánciskola címmel került a nyomdába - idézte fel.
"Azon az első, igazán problémás nyári délutánon, mikor Voith József utolsó éves ügyvédbojtár először csalódott nagybátyjában, a bácsi csüggedten mustrálgatta kertjükben a szilvafákat, mert mulatságot tartottak rajtuk a lepkekabócák" - hangzik a kötet első mondata.
Grecsó Krisztián elismerte, hogy a mondat valóban a világirodalom legszebb első mondatának, a Száz év magány című Marquez-regény első sorainak "óvatos koppintása".
A nyelvvel való viszonyáról szólva Szabó Magda stílusára utalva úgy vélte, hogy a legnehezebb egyszerűen fogalmazni. "Mitől markáns egy hang, ha egyszerű?" - tette fel a kérdést felidézve, hogy fiatalabb éveiben a cirkalmas, közbeékelésekkel teli, őrjítő mondatokat vélte a markánsság eszközének.
Az 1976-ban született alkotó elmondta: mióta felköltözött Budapestre, leginkább Krúdy műveiben igyekszik meglelni a városba érkező vidéki ember gondolatait, de a rá ható írók között említette Móricz Zsigmondot és Mikszáth Kálmánt is.
Elmondása szerint akkor tekintené magát írónak, ha nemcsak olyat tudna megírni, amit megélt, hanem olyat is, amit tanult. "Ezt most megpróbáltam" - jegyezte meg a háromszáz oldalas regényre utalva, amelynek lapjain Voith József a Viharsarok egy ismeretlen városában kísértések, csodák, borzalmak, nők és drogos kábulat közepette próbálja imádott nagybátyja segítségével kideríteni, hogy az ördög kavarodik fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt.
A történet színhelyei között gyakran megjelenik a kocsma. Ennek kapcsán Grecsó Krisztián megjegyezte: "a kocsma az egyetlen hely, ahol igazi közösségi lét fejlődik, oda kell járni, ha az ember tudni akarja, hogy mi van".
A Pletykaanyu című elbeszéléskötet és az Isten hozott című regény szerzője jelezte: nem ragaszkodik görcsösen a regényíráshoz, valamint a falusi történetek megírásához, és két kötetre való novellája nyugszik a fiókban.
