Az Aegon Magyarország Zrt. 2006-ban alapította az Aegon Művészeti Díjat a kiemelkedő irodalmi teljesítmények elismerésére. A díjat élő magyar író kaphatja az előző évben napvilágot látott, kiemelkedő magyar szépirodalmi művéért. Idén a zsűri Térey János drámáját választotta.

Az alapító társaság vezetői a magyar irodalmi lapok főszerkesztőit kérték fel javaslattételre, ezek után döntött a szakmai zsűri. A díjat első ízben Spiró György vehette át a Fogság című regényéért, tavaly pedig Rakovszky Zsuzsa kapta meg Visszaút az időben című kötetéért. A díjhoz az Aegon Művészeti Társdíj is csatlakozik: erre a díjazott író jelölhet más művészeti ágból kortárs magyar művészt. Az alapító társaság csak annyit kért, hogy a díjazott író tartson laudációt a jelöltjéről, azaz indokolja meg a döntését. Spiró György javaslatára az első Aegon Művészeti Társdíjat Jeney Zoltán zeneszerző vehette át Halotti szertartás című zeneművéért, tavaly pedig Rakovszky Zsuzsa Vojnich Erzsébet festőművészt jelölte a társdíjra.

A díjról Lévai Balázs, a Magyar Televízió szerkesztője, rendező-műsorvezetője, Margócsy István irodalomtörténész, kritikus, Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta, kritikus, egyetemi tanár, Széchenyi Ágnes irodalomtörténész, kritikus és Vojnich Erzsébet festőművész döntöttek zsűritagokként.

A 2008-as Aegon Művészeti Díj kitüntetettje Térey János lett, aki Asztalizene című, a Színház mellékleteként, majd a Magvető Kiadó gondozásában is megjelent darabjáért vehette át az elismerést.

Térey János 1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarán, a ’90-es évek vége óta szabadfoglalkozású író. Verseit 1990-től közli az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Nyolc verseskönyve és egy novelláskötete jelent meg. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény, illetve drámatetralógiája, A Nibelung-lakópark. A drámaciklus harmadik részét, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a Neue Stücke aus Europa fesztiválon. Következő darabja a Papp András társaságában írott Kazamaták (Katona József Színház, 2006); a legutóbbi pedig az Asztalizene (Radnóti Színház, 2007). 2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban.

Az Asztalizene vértelen, békés színmű, frivol és szatirikus korrajz, keserű hangulatjelentés a 21. század első évtizedének Budapestjéről. A dráma egy budai étteremben játszódik, ahol fiatalokból álló kis asztaltársaság verődik össze: barátok és ellenfelek, szeretők és megcsalt feleségek, törzsvendégek és váratlan látogatók. Egy feltörekvő ügyvédnő, egy megfáradt baleseti sebész, egy másodrangú operaénekesnő, egy meg nem értett díszlettervező, egy sikeres vállalkozó, egy családanya és egy magányos színikritikus. A látszólagos békét és egyetértést nem zavarják a városban zajló események: a szarvasgomba, a kaviáros fügesaláta, a marinált lazac és a bélszín-carpaccio illatát nem rontja el az égő kukák bűze, a legrosszabb, ami történhet, hogy egy kis borfolt kerül a damasztabroszra. Nem történik semmi különös, legfeljebb valaki megcsal valakit, valaki hazudik a barátjának, valakiről kiderül, hogy gyereket vár és valaki örökre szakít valakivel.