Az egyik kritikus szerint a moszkvai Bolsoj Carmen-bemutatója botrányos, és egy falusi kultúrházba való.A Gazeta című lap kritikusa szerint a rendező a romantikával kihúzta a darabból a feszültséget teremtő konfliktusokat, így a cselekmény elvesztette értelmét, majd végleg "leült".
A Bolsoj kilencedik Carmen-bemutatója az eredeti változat alapján jött létre, amely a párizsi ősbemutatón 1875-ben csúfosan megbukott. Ez a rendkívül népszerű későbbi változathoz képest kevésbé romantikus, másról szól - közelebb áll Prosper Mérimée eredeti művéhez - és sok prózát tartalmaz.David Pountney brit rendező feldolgozásában a történet egy dohánygyárban játszódik, Carmen pedig nem a végzet asszonya,

A darabban Carmen a bikaviadalt tévén nézi a gyárban, s még a duettet is a képernyőn szereplő Escamillóval énekli. Don José pedig hirtelen, minden ok nélkül megöli Carment.
A rendezőt, az énekeseket - a bolgár Nadja Krasztevát (Carmen), az amerikai Gerard Powerst (Don José) - és a többi közreműködőt - a lett Maris Jansons karmester válogatta ki, de megromlott a viszonya a színházzal, s az előadást Jurij Tyemirkanov, a Bolsoj első vendégkarmestere próbálta be és vezényelte.
Tyemirkanov viszont olyannyira nem híve a modernizálásoknak, hogy az előadás végén ki sem jött meghajolni, a hírek szerint az interpretálás elleni tiltakozásul...
Az Izvesztyija lap szerint ez volt az egyetlen érzelmi megnyilvánulás a premier során, s emiatt a kritikus a rendezőt okolta.
A Moszkovszkij Komszomolec szintén laposnak találta a rendezést, a díszleteket, a kosztümöket, és főleg a koreográfiát, és az egész előadást "naftali szagú, műkedvelő színvonalú avantgárdnak" minősítette. Kraszteva Carmenjét ez a kritika is dicsérte, de Gerard Powers (Don José) orgánumát többekhez hasonlóan kifejezéstelen kórushangnak nevezte.