Milánóban 83 éves korában a napokban meghalt Marcello Venturi, világhírű olasz író, akit a Fehér zászlók Kefalónia felett című regényéért - amelyet 15 országban adtak ki, köztük magyarul 1967-ben, majd 1973-ban - irodalmi Nobel-díjra jelölték. A regény a II. világháború egyik legdrámaibb, addig ismeretlen eseményét dolgozta fel: a németek kilencezer szövetséges olasz katonát mészároltak le a kis görög szigeten.

Venturi több könyve és elbeszélése megjelent magyarul is, sőt a Germán vakáció című novellájából Makk Károly rendező készített tévéfilmet 1967-ben. A Nagyvilág című világirodalmi folyóirat rendszeresen közölte elbeszéléseit. A Virágosdomb című mesekönyvét a Móra Kiadó jelentette meg 1986-ban. 2002-ben látott napvilágot magyar nyelven a Júlia, az élő legenda című regénye a K.u.K. kiadó gondozásában. A könyvbemutatóra Budapestre jött maga az író is.

Marcello Venturi a II. világháború alatt fölnőtt olasz írónemzedékhez tartozott. 18 évesen részt vett a partizánharcokban az Appenini-hegységben. A háború és az ellenállási mozgalom könyveinek meghatározó témája. A háború után Italo Calvinóval együtt jelentek meg írásai a Politecnico című irodalmi folyóiratban. Ezzel megnyílt az út az ellenállási és a neorealista irodalom korszaka előtt.

Első regényével 1952-ben elnyerte az egyik legfontosabb olasz irodalmi díjat, a Viareggiót. Milánóba költözött, s a L,Unitá című újság - a kommunista párt lapja - irodalmi rovatát szerkesztette. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc okán Venturi szembefordult az Olasz Kommunista Párt álláspontjával, miszerint a szovjet beavatkozás jogos volt. Emiatt abbahagyta az aktív politizálást és az újságírást, s egy könyvkiadó alkalmazottja lett.

Olaszországban 2000-ben jelent meg Marcello Venturi Kiegészítő idő című regénye, amely a visszaemlékezéseit tartalmazza.