Kilencvennégy éves korában a kaliforniai Santa Barbarában elhunyt Henry Brant amerikai avantgárd zeneszerző, az extrém koncertek mestere. Brant, akinek művészetét "térség-zenének" (spacial music) nevezték, különleges kollázsokat alkalmazott, a népzenétől a klasszikusokig mindenféle stílust ötvözött, szerette a rögtönzött részeket darabjaiban.

Ugyanakkor a zene megszólaltatásának perfekcionistája volt, aki tökéletesen alkalmazkodott az előadás helyszínének akusztikájához és fontos szerepet szánt a zenészeknek a térben való elhelyezésének. Ugyanakkor soha nem használt elektronikus hangszereket és elzárkózott az elektromos hangerősítéstől is.

1979-ben az Orbits című darabját 80 harsonára komponálta, a Rózsafában száz akusztikus gitár szólalt meg. 1990-ben A lélek börtönei című művét, amelyet a dallasi szimfonikus koncertterem számára komponált, 314 muzsikus zengte. Legnagyobb szabású vállalkozása a Tűz az Amstelen 1984-es amszterdami bemutatója volt. Négy csónakot töltött meg zenészekkel, köztük számos fuvolással, akik a holland nagyváros csatornáin lebegve játszottak, és amikor az egyik híd alatt áthaladtak, azon éppen egy katonazenekar vonult át. Közben az útjukba eső templomokban érkezésükre megszólaltak a harangok és kórusok kezdtek énekelni.


Az 1913. szeptember 15-én Montrealban született Henry Brant nyolc éves korában kezdett el zenét szerezni, de ő maga is játszott fuvolán, zongorán, orgonán, hegedűn és különböző ütőhangszereken és rendszeresen részt vett művei előadásaiban. 2002-ben zenei Pulitzer-díjjal tüntették ki a Jégmező című orgona-concertójáért.