Ha létezik a világon filmszerep, amit Robert Downey Jr.-ra szabtak, az a dúsgazdag fegyvergyáros lángelme, Tony Stark és másik énje, a Vasember megformálása. Jon Favreau filmje nem kínál különösebb intellektuális élményt, esti szórakozásnak azonban tökéletesen megteszi, és szerencsére nem is akar úgy tenni, mintha ennél több rejlene benne.
A Vasember megfilmesítésén nagyjából a ’90-es évek eleje óta gondolkodtak a hollywoodi stúdiók, ám a dologból valahogy sosem lett semmi, amivel alighanem jobban is jártunk, hiszen Tony Stark technikai arzenálja már a képregényekben sem azon a szinten mozog, amiket kínos buké nélkül lehetett volna előállítani papírmaséból vagy Kis Vuk-színvonalú számítógépes animációkkal. A jogok végül a Paramounthoz kerültek, akik Jon Favreau rendezőt bízták meg a projekttel, ő pedig Hollywood egyik örök rosszfiúját, a fehér porok egykori nagy barátját, Robert Downey Jr.-t választotta ki a címszerepre. Mivel a film nagyjából egyszerre kerül a világ mozijaiba, egyelőre nem tudni, mekkora sikert hoz majd a készítőknek, de ha van egy kis igazság a földön, a dolog működni fog, a Vasember ugyanis a remekül eltalált képregényadaptációk sajnos nem annyira hosszú sorát gyarapítja.
Mivel képregényről van szó, a sztori pár mondattal leírható: adott egy technikai zseni, aki Amerika legnagyobb fegyvergyártó vállalatláncának elnökeként a legmodernebb tömegpusztító eszközöket tervezi és forgalmazza, de emellett bőven kiveszi részét a dúsgazdag playboyok csillogó partikkal és dekoratív nőkkel szegélyezett könnyelmű életéből is. Tony Stark egészen addig élvezi felelőtlen napjait, amíg egy afganisztáni látogatása során fogságba nem ejti néhány rosszarcú terrorista. Kishíján meghal, csak saját lángelméjének és az általa kreált szívműködtető panelnek köszönhetően marad életben, majd meglehetősen speciális módon megszökik a fogságból, és tapasztalatai fényében rájön: valami nagyon nincs rendben, méghozzá nemcsak úgy általában a világban, de saját cégének és tevékenységének berkein belül is komoly problémákkal kell szembenéznie. Innen már egyenes út vezet a jellegzetes páncél tökéletesítése felé.
A sztori tehát finoman szólva sem intellektuális ormaival csábítja moziba az embert, de aki beül a Vasemberre, az okkal feltételezhetően nem Fellini magasságait várja majd a látottaktól, ha meg igen, akkor meg is érdemli, hogy csalódjon. Amennyiben tudatosítjuk magunkban, hogy ez egy képregényadaptáció annak minden jellegzetességével együtt, a film kifejezetten szórakoztató. Ez jelentős mértékben Robert Downey Jr.-nak köszönhető, aki valósággal lubickol Tony Stark szerepében: láthatóan roppantul élvezte a néha a képregényben is alkoholproblémákkal küzdő karakter megformálását, és jelenlétével uralja is a produkció minden egyes pillanatát. A tarkopaszra borotvált Jeff Bridges remek főgonosz, bár éppen emiatt szerepelhetne többet is, Gwyneth Paltrow pedig szintén igazi kétdimenziós képregénykarakter, kissé súlytalan, de kedvesen rebegteti a szempilláit.
Ami a trükköket illeti, a film ezen a fronton kimondottan erős, de hát 135 millió dollárból azért már lehet is alkotni valamit. Még a sztratoszféra magasságában röpködő Vasember is teljesen valószerűnek fest, bár az ilyen jeleneteknél az ember azért önkéntelenül is mosolyog. De helyben vagyunk: nagy szerencse, hogy a készítők óvakodtak a túl komoly hangvételtől, nyilván ők is érezték, hogy a Vasembert már csak megjelenése és tulajdonságai miatt sem lehet úgy ábrázolni, mintha itt sétálna közöttünk, ez ugyanis még talán az amerikai nézőknek is erős lenne egy kicsit. Magyarán szólva a film kimondottan önironikus, emiatt pedig abszolút szerethető is, és hála a jó égnek igyekeztek benne megspórolni a felesleges papolást is. Azaz sem „gonosz terroristák – hatalmas Amerika” szólamoktól, sem a McDonald’s kirakatát berugdosó bushozástól nem kell tartanunk, pedig a fegyvergyártós-afganisztános témakör miatt akár ezek is adhatták volna magukat.
Az utóbbi években születtek erős Marvel-képregényadaptációk és bántóan rosszak is. A Vasember az első kategóriába tartozik, úgyhogy örvendezzünk, Tony Starkot pedig a gyerek is garantáltan imádni fogja, vagyis arra sem kell majd külön ürügyeket találnunk, hogy a borítékolható folytatásra is elmehessünk.
Neked hogy tetszett a Vasember?
(1 - egyáltalán nem, 5 - nagyon)
(1 - egyáltalán nem, 5 - nagyon)
