A Louvre büszkeségének, Leonardo da Vinci festményének, a Mona Lisának rajongói a mű utánozhatatlan és rejtélyes titkaként méltatják a női portré rajzolatát árnyaló "sfumato" átmeneteket: a legfőbb francia tudományos kutató központ, a CNRS egyik tudósa, Mady Elias most először elemezni tudta a különleges festészeti technikában alkalmazott anyagot.
A Mona Lisa - vagy másik nevén: La Gioconda - híres mosolyáról éppen azért folyik a vita évszázadok óta, mert a sfumato technikának köszönhetően a művészettörténészek máig töprengenek azon, hogy a portré arcán alkalmazott ködös átmenet miatt tűnik-e úgy, hogy mosolyog, vagy pedig a száj körüli árnyékok tényleg mosolyt tükröznek - illetve esetleg éppen az árnyékok miatt tűnik úgy, hogy Mona Lisa elmosolyodik.
A sfumatót apró pontokkal rakja fel a művész a képre, Mona Lisa szája és szeme körül 40 rétegben is kimutatható.
Az Applied Optics című szakfolyóirat eheti számában közölt tanulmány szerint az egymásra helyezett rétegekből a felületi rész egy kis mangánt tartalmazó okkerfestékből áll, ami a mázakra jellemző. Annak idején ezt a technikát csak olyan flamand festők használták, mint van Eyck és van der Weyden. A második réteg olyan keverék, amelynek egy százaléka cinóber és 99 százaléka ólom-fehér: ezt a technikát viszont abban az időben minden olasz művész alkalmazta.
A festékek összetételét különleges, sokspektrumú kamerával anélkül határozták meg, hogy hozzáértek volna Leonardo da Vinci remekművéhez. A párizsi Lumiere Technology cég által kifejlesztett berendezés fénysugarat bocsát a képre, a sugár lehetővé teszi a festékréteg összetevőinek - kötőanyag, lakk, színezőanyagok - elemzését. A műszer optikailag 240 millió pixeles mérésre képes, fizikai és vegyi elemzést is végez.
"Nem kellett festékmintát vennünk az összetétel elemzéséhez" - mondta el büszkén Mady Elias. A hölgy szerint először fordult elő, hogy az anyag fényáramlatainak mérésével elemeznek egy festményt, ezt a technológiát eddig csak a légkör és az óceán kutatásában alkalmazták.
