Josef Fritzl, az amstetteni rém ügye összefügg Ausztria konzervatív katolikus társadalmának mélyen gyökerező patriarchális szerkezetével - vélekedik Elfriede Jelinek irodalmi Nobel-díjas osztrák írónő, aki szerdán fejezte be kizárólag interneten hozzáférhető, nyomtatott formában "soha meg nem jelenő" új regényét, az Irigységet (Neid).
Elfriede Jelinek
Az eddigi legnagyobb sikert minden bizonnyal az 1983-ban kiadott, önéletrajzi ihletésű Die Klavierspielerin (A zongoratanárnő) című alkotás jelentette számára, melyből 2001-ben Michael Haneke rendezésében filmet is forgattak."a női gyengeségeken és nyomorúságokon kellene hősnőjének túllépnie, azzal a bizonyos „férfias” életvezetéssel. Nem akar „lábtörlőként” viselkedni, akibe mások könnyen beletörölhetik a lábukat? Ki kell találnia ellenszerként egy királynői / zogoratanárnős vértezetet, amely megvédi az egyedülálló, „gyenge nőt.” És itt jön be a csavar: az édesanyja zsarnoksága alól menekülő Erica a szadomazochizmusba és a szexuális szélsőségekbe menekül. Sylvia Plath így jellemezte valaha az ilyen nőket: „A nők imádják a fasisztákat, az arcukat tipró csizmát, s a szívet, mely brutális, brutális, akár a tiéd”.…”
„Kísérletező, feminista” író – mondta Jelinekről a méltatás. Hogy mit is jelent az első jelző az irodalomban, hallhattuk a Svéd Királyi Akadémiától –: a „kijelentések polifóniáját” regényeiben és színdarabjaiban. Hangsúlyoznunk kell azonban a másodikat, mert Jelinek 1901 óta ugyan már a 10. a Nobel-díjra méltónak ítélt az írónők sorában, ám a bíráló bizottság minden valószínűséggel most emelte ki először egy író „feminizmusát”. Jelinek műveiben "a férfiuralom hidegvérű gyakorlatát elemzi, és alapvetően bírálja civilizációnkat, amikor úgy írja le a nők elleni szexuális erőszakot, mint amire kultúránk ténylegesen alapul”.
(forrás: Tűsarok,Pécsi Katalin)
Jelinek egy olyan "nagyapa-isten-apáról" beszél, aki "magának egy bálványt teremtett egy női test képére, számtalan fondorlattal", hogy korlátlan módon uralkodjon, és hogy "az Atya nevében mindent véghez vigyen".
Az írónő közvetve azokat a férfifantáziákat vádolja, amelyeket évszázadok óta elfogadtak a hagyományos nevelésben, és amelyek nincsenek messze attól az álomtól, amely "egy, csakis az atya mohóságára épített templomról" szól.
Vádolja azt a külvilágot is, ahol nyugalom uralkodik, ahol nem szabad meghallani zajokat és kiáltásokat, és ahol senki sem kérdőjelezi meg ennek a nagyapa-apának a tekintélyét, de Jelinek leszedi a keresztvizet magáról Ausztriáról is, amelynek legfőbb gondja nemzetközi imázsának megőrzése a rémtett kapcsán.
Elfriede Jelinek közben ugyancsak internetes oldalán megjelentette új regényét, az Irigységet, amelynek alcíme "Magánregény".
Öt fejezetét 2007 márciusa és 2008 áprilisa között folyamatosan tette fel a hálóra, és azt mondta, hogy "soha" nem fogja megjelentetni a könyvet nyomtatott formában.
A Sowohlt Kiadó szóvivőjének szerdai bejelentése szerint a Jelinek-mű bármikor újra eltűnhet a portálról, de addig ingyen letölthető és kinyomtatható az internetről, de könyv formájában terjeszteni és idézni belőle nem szabad.
Ugyancsak reprodukciós tilalom érvényes az Elhagyottan című írására.
Forrás: KultúrPart
